„A legfiatalabb államnak jut az a dicsőség, hogy az európai parlamentek között elsőnek valósította meg ezt a reformot. Az ifjú finn köztársaságnak már születése előtt a bölcsőjébe tették ezt a jelentőségteljes ajándékot” – így méltatta a Népszava, hogy a finn országgyűlés 1917. november 27-én
Címke: munkáskérdés
Világ szakszervezetei, egyesüljetek?
A Pesti Napló 1917 őszén sokat emlegette Svájc fővárosát, Bernt. A cikkek döntő többsége egy készülő békéről szóló nemzetközi konferencia körüli huzavonát mutatta be, amelyen Károlyi Mihály is részt kívánt venni. Az írások hangneme igazodott a propaganda elvárásaihoz:
Sztrájkok, tüntetések, zavargások – amiről az újságok nem írhattak?
A szociáldemokraták által 1917. május elején szervezett, a választójog kiterjesztését követelő politikai sztrájk utáni hónapokban a munkások több helyen is komoly bér- és sztrájkmozgalmat indítottak. Májusban tiltakozás és munkabeszüntetés volt
Csepeli munkások a miniszterelnöknél
„A miniszterelnök is megelégedéssel nyilatkozott a munkásokkal való hosszú, beható eszmecseréről, akik értelmes, komoly emberekhez illő módon adtak értékes információt és vetettek föl olyan kérelmeket és javaslatokat, amelyek során bizonyára fog lehetni pozitív eredményt is elérni [sic!]”
Ki felelős a sztrájkért?
A munkások és a szociáldemokraták szerint természetesen a lelketlen tőkések, akik a hadiüzemeikkel hatalmas nyereségre tesznek szert, de közben éhbérért dolgoztatják alkalmazottaikat. Az viszont már meglepő, hogy szinte ugyanezt gondolja és jelenti az állami-katonai hatalom egyik képviselője.