„A magyar feministák egyesületének megbízásából Bédy-Schwimmer Róza és Szirmay Oszkárné szerdán felhívták a külügyminisztert, hogy nemzeti és nemzetközi ismert pacifista képviselőkből alakítson béketanácsot, amelyben a nők is képviselve legyenek” – írta 1918. október 11-én a Magyarország.
„Tegnap délután óta egy klubbal gazdagabb Magyarország. A Bristol szállodában mintegy százötven hölgy gyűlt össze és megalakította a Magyar Nők Klubját. Az előkészítés munkálatát egy többnyire arisztokratákból álló hölgybizottság végezte és összeköttetésbe lépett a Feministák Egyesületével is, hogy az egyoldalúság látszatát elkerülje és a különböző társadalmi rétegeket egyesítse. Gróf Apponyi Albertné nyitotta meg a gyűlést” – írta Az Est 1918. február 27-én.
A konzervatív Budapesti Hírlap sose volt a magyarországi feminista mozgalom lelkes támogatója, az 1916. december 10-i számban azonban fokozott kritikával illették a „feminista csodabogarakat”, amiért a Feministák Egyesülete a politikai pártok elnökeihez eljuttatott jegyzékében Szerbia megszállása ellen tiltakozott.
A közbeszéd a női választójog bevezetését sokszor kapcsolja az első világháborúhoz, pontosabban a nőknek a háborús hátországokban tanúsított helytállásához – ha úgy vesszük, egyfajta jutalomként tekinti azt. Tény, hogy a nők világszerte 1918 után jutottak választójoghoz, azonban ez általában valamilyen feltételhez,
