1906 óta töltötte be a polgármesteri posztot (az érdemi városirányítói tisztséget) Bárczy István. Tizenkét év múlva, 1918-ban az elsősorban protokolláris, kinevezési, illetve felügyeleti joggal rendelkező főpolgármesteri tisztségre választották meg őt óriási többséggel a fővárosi törvényhatósági bizottságban. A „futottak még” jelöltek között volt Springer Ferenc,
És persze nyomban le is állt az élet, amit a Pesti Napló hosszú tudósítása is részletezett. A 25 centiméteres hó miatt a főváros tömegközlekedése akadozott – bár a fővonalakon még jártak a villamosok, de a mellékvonalakat leállították, a konflisok pedig rendre elakadtak.
1917. október 20-án megálltak a villamosok Budapesten, de a megszokottól eltérően nem a túlzsúfoltságból eredő akadály vagy baleset, és nem is az egyre romló műszaki állapotú kocsik miatt – aznap jól szervezett tiltakozásra került sor. „Szombaton este pontban 7 órakor megállott a főváros vérkeringése:
Nem látta többé szívesen a főváros az „idegeneket” 1917 őszétől, ezért „kiszorításuk” érdekében belügyminisztériumi rendelet született, amely a hazánkban tartózkodó nem magyar állampolgárok ellenőrzéséről és szabad mozgásuk korlátozásáról szólt. A rendelet lényegében nem írta felül az 1903. évi V. törvénycikket, amely egyrészt előírta,
A. J. P. Taylor mutatott rá szellemesen, hogy amikor az első világháború alatti élelmezési problémákról esik szó, mindig a katonák vagy a hátország lakosságának nehézségeire gondolunk, és megfeledkezünk a lovak élelmezésének mizériájáról, amely sokkal kezelhetetlenebb problémát jelentett.
1917-ben sem maradt el a szokásos nyári forróság, olyannyira, hogy már június második felében sem volt épp kellemes az idő. A Budapesti Hírlap például így kezdte parlamenti tudósítását: „Szélcsend volt és fojtogató forróság: megölője minden kíváncsiságnak.” A Népszava is azzal érvelt az éjszakai záróra egy órával történő kitolása mellett, hogy a munkában megfáradt, a tikkasztó nagyvárosi hőségtől
A közellátás céljára felhalmozott élelmiszerek esetében általában hosszútávú tárolásuk számított a legkritikusabb pontnak. A főváros igen jelentős mennyiségű élelmiszert halmozott fel időről-időre, és lényegében elkerülhetetlen volt, hogy ennek egy része tönkre menjen.
