A közellátás céljára felhalmozott élelmiszerek esetében általában hosszútávú tárolásuk számított a legkritikusabb pontnak. A főváros igen jelentős mennyiségű élelmiszert halmozott fel időről-időre, és lényegében elkerülhetetlen volt, hogy ennek egy része tönkre menjen. A közellátással szemben megnyilvánuló állandó kritika és az ezzel kapcsolatos, olykor hisztérikus megnyilatkozások tükrében talán érthető, hogy az ilyen eseteket nem akarták nagydobra verni. Ennek azonban – különösen, amikor már éktelenül bűzlött minden a raktárak körül – az lett a következménye, hogy a sajtó már nemcsak a közellátást kritizálta, hanem azt is, hogy a főváros el akarja titkolni azt, amit mindenki érezhet maga is. Holott a rothadó, bűzlő borsóval kapcsolatban nehéz lehetett bárkit is az orránál fogva vezetni.

Felhasznált irodalom:
Megromlott a főváros borsója is = Pesti Napló, 1917. augusztus 1.

Készítette: Egry Gábor