1915 tavaszán beköszöntött fővárosi „lakásbőség” kedvező helyzetet teremtett a bérlőknek, hogy lakóhelyet váltsanak. A lakóhelyváltás költözéssel jár, a költözés pedig felvirágoztatja a bútorszállító és fuvarozó iparágat – a kérdés csak az, hogy mekkora haszonnal? A Népszava arról számolt be áprilisi kis hírében, hogy a bútorszállítók és fuvarozók jó pénzkereseti forrást látnak a költözködőkben, azaz  „kizsákmányolják” őket magas díjaikkal. Miután a lakásbérlés jóformán mindenkit érintő kérdés volt, így a háborús körülmények között az állami adminisztráció sem maradt tétlen, fellépett az „aránytalanul magas” piaci árakkal szemben, kilátásba helyezve a pénzbüntetés mellett az elzárást is szankcióként.

Készítette: Ignácz Károly

A költözködési díj uzsorája – kihágás = Népszava, 1915. április 21.

A belügyminiszter arról értesült, hogy egyes bútorszállítók és fuvarozók a munkásoknak hadiszolgáltatásokra nagyobb méretekben történt bevonása, valamint az egyes helyeken mutatkozó lóhiány következtében előállott helyzetet arra akarják kihasználni, hogy a költözködőket kizsákmányolják. A visszaélés meggátlására a hivatalos lap útján a következőket hozza a nagyközönség tudomására:
Lakásbérnegyedek alkalmával a költözködések költségeit (fuvardíjak, munkabérek) nem szabad aránytalanul magas összegben megállapítani. A tilalom megszegését – ha az súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik – kihágássá nyilvánítom, amelynek büntetése tizenöt napig terjedhető elzárás és kétszáz koronáig terjedhető pénzbüntetés. A megállapított kihágás a közigazgatási hatóságnak, mint rendőri büntető bíróságnak, a székesfővárosi államrendőrség működési területén az államrendőrségnek hatáskörébe tartozik.