„Csakugyan fegyveresebb békét még sohase láttam. Az utcákon egyre katonai csapatok vonulnak, a tereken gyakorlatok, lövészárkok készítése, egészen fiatal fiúkat, talán a tizennyolc éves korosztálytól, képeznek ki, s az emberek komoly arccal néznek a gyakorlatozó katonák után.” – írta le 1915 elején Hollandiát járva Pásztor Árpád (1877–1940), Az Est tudósítója.
Hollandia 1914 augusztusában a semlegességet választotta, és emellett négy éven át kitartott. Ahogy a riport is mutatja, Hollandia kezdetben tartott tőle, hogy ezt a semlegességet a hadviselő felek nem fogják tiszteletben tartani, így Vilma királynő már július 31-én meghirdette az általános mozgósítást. Noha német támadásra végül nem került sor – hiszen a német hadsereg Belgiumon keresztül tört utat magának Párizs felé –, a német-belga harcokat Hollandia azonnal megérezte, mivel augusztus 4-től ezrével érkeztek holland földre a belga menekültek. Az első hónapokban mintegy egymillió belga állampolgár, civilek és katonák árasztották el Hollandiát. Bár többségük nem maradt a háború végéig Hollandiában – „csak” százezren, a menekülttáborok fenntartása így is 37 millió guldenbe került. Azonban jóval nagyobb károkat szenvedett az iparra és kereskedelemre épülő holland gazdaság amiatt, hogy az antant tengeri blokádja ellehetetlenítette az addig jelentős hajóforgalmat. Bár a Németországgal folytatott kereskedelmet a szövetségeseknek sohasem sikerült teljesen felszámolni, erőteljes nyomást gyakoroltak a holland kormányra ennek érdekében. Ezen felül ahol tudták, akadályozták, illetve korlátozták a holland importot, nehogy Németországnak szállítsák tovább az árut. A holland kereskedelmi és pénzügyi világ kénytelen volt olyan súlyos kompromisszumba belemenni, mint a Holland Tengerentúli Tröszt Társaság (Nederlandsche Overzee Trustmaatschappij) felállítása. Minden importügyletet e társaság engedélyével kellett lebonyolítani, és az importőr ígérvényt írt alá, hogy nem szállítja tovább az árut Németországnak vagy bármely szövetségesének. A visszaeső forgalom miatt a békeidőben nyüzsgő rotterdami kikötő is pangott.
Egy-egy kósza hírből a magyar közönség arról is értesülhetett, hogy a semleges Hollandia bizonyos ügyleteket üt nyélbe az ellenséges oldallal is. Így Az Est 1914. december 31-én azt írta meg, hogy a francia és angol csapatok részére 25000 pár korcsolya készül Hollandiában, amit az antant hasznosnak vélt a téli fronton a csatornákkal sűrűn behálózott, részben víz alatt álló észak-franciaországi és belgiumi harcszíntéren.
Ám ez nem jelentette azt, hogy a hollandok általában az antanttal szimpatizáltak volna, sőt a gazdaságukat a mélybe rántó tengeri blokád miatt – ami a meggyérülő hajóforgalmat északra, a skót partok felé terelte el – nem is sok okuk volt rá. Ráadásul a legerősebb ellenszenvvel az évszázados tengeri rivális, Anglia iránt viseltettek. Ahogy Pásztor fogalmazott: „Németországért nem rajonganak, de Angliát gyűlölik. Különösen Dél-Afrika miatt.” A búr háborúk alig egy évtizedes emléke akkor még elevenen élt Hollandiában. Másrészt a hollandok nagyon is tisztában voltak azzal, hogy a magas életszínvonaluk garanciája a gyarmatbirodalmuk kizsákmányolása volt: „Gyarmatok nélkül… Hollandiát el sem lehet képzelni. Eltartani eltarthatja magát azután is, de igazi életereje, gazdagsága elvész.” Márpedig a legjelentősebb holland gyarmati területet, az indonéz szigetvilágot sem Németországtól kellett félteni.

Készítette: Takács Róbert

Hadviselés – korcsolyával = Az Est, 1914. december 31.
Pásztor Árpád: Hollandia, a béke reszkető országa = Az Est, 1915. február 3.