Az állami alkalmazottakat nem kevesen irigyelték az első világháború előtt. A rendszeres fizetés, nyugdíj, a kapcsolati tőke és befolyás tűnt a közszolgálat legfőbb vonzerejének, amikor mindez sokak számára elérhetetlen maradt.
Címke: élelmiszer-drágaság
Itt a konzervhal, nincs többé húshiány?
A hús egyre növekvő ára szinte napi témát adott a Népszavának: a sok kritikus, vagy éppen szatirikus hangvételű cikk mellett néha egy-egy pozitív (vagy legalábbis annak beállított) tudósítás is megjelent a húsnemű lehetséges pótlásáról. Ennek szellemében számolt be a lap
Képek a búzamezőkről
Az első háborús év mérlege Janus-arcú volt. 1915 májusában végre sikerült vereséget mérni az orosz hadseregre és a nyár folyamán lényegében egész Galíciát visszafoglalni. Viszont a háborús erőfeszítés mindinkább érezhető volt a hátországban:
Az igazi hazafi egészségesen táplálkozik: nem eszik húst!
1915. július elején a kormány hústalan nappá nyilvánította a keddet és pénteket, azaz a továbbiakban a hét e két napján nem lehetett marha-, borjú- és sertéshúst árusítani, illetve fogadókban, vendéglőkben stb. ilyen húsételeket felszolgálni.
Hiányzó mondatok a hiányról
A Pesti Napló kezdettől fogva pozitív módon viszonyult a háborúhoz, nem csupán a haditudósításokban, hanem kommentárjaiban és publicisztikáiban is. Ha problémákról számolt be, azt is pozitív végkicsengéssel tette, ennek megfelelően oldalait
A Haditermény Rt. megalakítása – de mennyi gabona marad szeszfőzésre?
1915 júniusában újabb lépés történt a kötött hadigazdálkodás avagy a „konzervatív háborús szocializmus” területén: a kormány elrendelte az 1915. évi gabonatermés zár alá helyezését és állami igénybevételét. Egyben döntött egy központi gabonabank, a későbbi Haditermény Részvénytársaság magalakításáról, amely a gabona állami felvásárlását, szállítását és elosztását végezte a „nyerészkedés kizárásával”.
Frissen lőtt, fiatal varjak – megvan az új vasárnapi leves?
„Miért ne ennénk mi is szárnyasokat, mint a milliárdosok? Zöldségünk van mellé bőven: csalán, beléndek, papsajt, úti lapu és a többi. Szárnyasokat mellé, a kutyafáját!”