A Pesti Napló kezdettől fogva pozitív módon viszonyult a háborúhoz, nem csupán a haditudósításokban, hanem kommentárjaiban és publicisztikáiban is. Ha problémákról számolt be, azt is pozitív végkicsengéssel tette, ennek megfelelően oldalait sokáig nem is ékesítették a cenzúra jellegzetes, fehér foltjai. Egészen 1915 júniusáig.
Ekkor hirtelen megszaporodtak a közlésre alkalmatlannak ítélt szövegek hűlt helyét jelző üres hasábok. Ezek azonban lényegében mind egyetlen kérdéshez kapcsolódtak, nevezetesen a budapesti élelmiszerellátáshoz. Ahogy közeledett az aratás – és ezzel párhuzamosan egyre fogytak az amúgy is szűkös gabonakészletek – és ahogy egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a fővárosnak nem sikerült megoldania a közellátást, úgy lett egyre kritikusabb a lap hangja. Ép ésszel felfoghatatlannak minősítette a nyolckoronás marhahúst, az ötkoronás zsírt, a négykoronás csirkét, az egykoronás főzelékfélét. Számon kérte a hatóságokon, hogy képtelenek megfékezni a piaci árdrágítást, nem veszik észre a lassan megfizethetetlen éttermi árakat, de mindenekelőtt azt, hogy ugyan húszmillió koronát fordítottak élelmiszerek felhalmozására, de ebből a lakosság nem érzékel semmit. A bírálat azonban elsősorban fehér foltként kapott helyet az újságban. Kivéve az olvasók beszámolóit a piaci praktikákról – ezeket hagyta a cenzúra megjelenni.

Felhasznált irodalom:
A cserbenhagyott Budapest. Akták, riportok, panaszok és levelek az éhező város közélelmezéséről = Pesti Napló, 1915. június 2.
Az élelmiszer árak = Pesti Napló, 1915. június 11.
Az élelmiszer árak = Pesti Napló, 1915. június 12.

Készítette: Egry Gábor