A Pesti Napló a háború kezdetétől fogva jelentős teret szentelt a lakosság élelmiszer-ellátási problémáinak. Cikkírói már viszonylag korán azt követelték, hogy az állami szervek – a kormánytól a helyi közigazgatásig – árszabályozás helyett inkább rekvirálással és
„Ezek után fölmerül a kérdés, hogy mit együnk…? Semmit, édes barátaim, hanem nyeljünk mérget és igyunk rá szűrött kútvizet. Ez ma a legtisztább és a legjutányosabb áron berendezhető táplálék”
1915 márciusa (is) az élelmiszerellátás kérdéseiről szólt. A hadszíntér legnagyobb (negatív) szenzációja ekkor Przemyśl erődjének eleste, amelynek elsődleges oka a több hónapos körülzárás következtében fellépett élelmiszerhiány és a belőle fakadó éhínség volt.
Már többször esett szó a hírekben arról, hogy a hadsereg ellátása érdekében végrehajtott lépések következtében fokozatosan csökkent a piacon értékesített áruk mennyisége, az áruk pedig emelkedett. Az állam minderre árszabályozással, majd később rekvirálással reagált.
1915 első hónapjában a Népszava fő témája a háborús élelmezés volt: az általános drágaság, a bevezetett hatósági árszabás kudarca, a gabonakészlet felhalmozása és zárolása, a fővárosi liszthiány és a péksztrájk lehetősége, a liszthez kevert adalékanyagok használatának elrendelése stb.
„Mellőzni kell lehetőleg a hústáplálékot – A növényi táplálék megfelelő és olcsóbb” – foglalta össze a Népszava Somogyi Mihálynak a Huszadik Század folyóiratban megjelent cikkét.
A hadsereg ellátása nagyban befolyásolta a hátország táplálkozási szokásait. A korabeli sajtó rendre arra biztatta olvasóit, hogy étkezési kultúrájukon változtatva mondjanak le bizonyos dolgokról a fronton harcolók javára. Hogy pontosan milyen élelmiszerekre vonatkozik ez a kitétel – ott már érzékelhető némi ellentmondás.
