„Miért ne ennénk mi is szárnyasokat, mint a milliárdosok? Zöldségünk van mellé bőven: csalán, beléndek, papsajt, úti lapu és a többi. Szárnyasokat mellé, a kutyafáját!” A Népszava állandó témája volt a háború idején az élelmiszer-drágaság, amely megjelent – ha ki nem cenzúrázták – a vezércikkekben, a hatósági, főleg fővárosi intézkedésekről szóló beszámolókban, a panaszos olvasói levelekben és a rövid hírek élén álló kis glosszákban is. Az 1915. június 5-i lapszámban egy esztergomi helyi újság hirdetése adott témát, amelyben „frissen lőtt, fekete, fiatal varjakat” kínáltak eladásra olcsón, páronként 60 fillérért. „Megvan az olcsó hús!” – ironizált a Népszava cikkírója, és előrevetítette, hogy az új ételötlet országos elterjesztése esetén valószínűleg nem lesz elég hazai varjúkészlet, így majd a többi madárfaj sem kerülheti el sorsát – azaz hogy az emberek asztalára kerüljön.
A varjú mint étel korábban sem volt ismeretlen, bár főleg levesként fogyasztották egyes vidékeken. A „beszerzésnél” fő szempont volt az állat kora (a vén varjak húsa szívós és kemény) és az elejtés ideje, hiszen ősszel a példányok sokkal kövérebbek voltak, mint az eleségben szűkös téli hónapok után. A Népszavánál azonban láthatóan nem lelkesedtek túlságosan az új „élelmiszercikkért”, és inkább a hagyományos alapanyagok árának hatósági szabályozásával, csökkentésével szerették volna biztosítani az elegendő húsfogyasztást.

Felhasznált irodalom:
Megvan az olcsó hús! = Népszava, 1915. június 5.

Készítette: Ignácz Károly