A hadiárvák támogatását az állam nagyon a szívén viselte – legalábbis elméletben. Gyakorlatban kicsit másként festett a dolog: az ösztöndíjak, jótékonysági estek, pihenési, feltöltődési lehetőségek inkább a középosztálybeliek gyermekeinek jutottak. Noha a törvény betűi szerint a fiúk 16, a lányok 14 éves korukig kapták az árvasági segélyt, a középiskolát végző vagy felsőfokú tanulmányaikat megkezdő hadiárvák pályázhattak további támogatásra is, hogy megfelelő képesítést szerezzenek – amely megint csak a módosabb családoknak kedvezett. Ahogy az is valószínű, hogy az első hadiárva-szanatórium – amelyet nagy csinnadratta közepette adtak át a Balaton partján, Balatonszabadiban – kényelmét is elsősorban a középosztályhoz tartozó hadiárvák élvezhették. A szanatórium felavatása ünnepélyes külsőségek között ment végbe: Miksa főherceg személyében a király is képviseltette magát a jeles alkalmon, Miksa vette át a „gyermekvédelem új várát”, amit a szintén jelenlévő Prohászka Ottokár is megáldott.

Felhasznált irodalom:
A balatonszabadi szanatórium fölavatása = Pesti Hírlap, 1917. augusztus 12.
A király és az első hadiárva-szanatórium = Pesti Hírlap, 1917. augusztus 29.

Készítette: Kaba Eszter