Budapesti Hírlap

„Tanítsa az ifjúságot, valameddig ereje bírja” – Nem nyugdíjazzák Eötvös Lorándot

Eötvös József fia, Eötvös Loránd (1848–1919) nemcsak kora egyik legjelentősebb magyar fizikusa volt, de legendás oktató is az – 1950 óta az ő nevét viselő – egykori Budapesti Tudományegyetemen. A szocialista diákok közé tartozó Szerdahelyi Sándor szerint Eötvös Loránd nem egyszer adott unortodox vizsgafeladatot tanítványainak, hogy így szűrje ki a találékonyakat azokból, akik csak bemagolták a tananyagot. Szerdahelyi a következő esetet örökítette meg: „Hadd mondjam el róla, hogy egyik vizsgáján odaköpött a táblára és megkérdezte, mi ez? Mindegy, hogy mi volt rá a helyes felelet, de a professzor így próbálta ki hallgatóinak ötletességét.” Érdemei elismeréseként úgy határoztak 1917 végén, hogy bár a hetvenéves nyugdíjkorhatár betöltése miatt nyugalomba kellett volna vonulnia az MTA elnöki posztját korábban betöltő (1889–1905) és egy időben vallás- és közoktatásügyi miniszteri címet is viselő Eötvösnek (1894–1895), mégis megtarthatja a katedráját, „valameddig ereje bírja”. A hírt 1917. december 16-i számában írta meg a Budapesti Hírlap. Eötvös Loránd végül 1919-ben hunyt el, már a Tanácsköztársaság idején, és a proletárdiktatúra reprezentatív gyászünneppel búcsúzott a hangsúlyozottan „nemzetközi” tudomány jeles képviselőjétől.

Felhasznált irodalom:
Eötvös Loránd báró az egyetemen = Budapesti Hírlap, 1917. december 16.
Vörös Boldizsár: Két rendszer, két halott, két temetés. Ady Endre és Eötvös Loránd búcsúztatásai 1919-ben = Médiakutató, 2004/3.

Készítette: Csunderlik Péter

Budapesti Hírlap, 1917. december 16.
Eötvös Loránd báró az egyetemen

A magyar tudomány egyik legnagyobb büszkesége, a világhírű fizikus elérte azt a korhatárt, amely után az új nyugdíjtörvény értelmében az egyetemi tanároknak vissza kell vonulniok katedrájuktól. A jövő év eleién ugyanis Eötvös báró hetven éves lesz. A kitűnő tudós, aki bámulatosan megőrizte volt frissességét és rugalmasságát, körülbelül két hónappal ezelőtt megbetegedett és súlyos operáción esett keresztül. A műtét sikerült. Eötvös visszatért az egyetemre és ismét megkezdte kísérleti fizikai előadásait és tovább folytatja korszakos vizsgálatait a nehézkedési törvény tárgyában. A magyar tudománynak, az orvosi és a tanári pályára készülő ifjúságnak egyaránt érdeke, hogy Eötvös mennél tovább aktív maradjon. Amikor tehát Eötvösnek a nyugalmazásáért beadott kérvénye a minisztertanács elé került, ott az egyetem fölterjesztésére úgy határoztak, hogy Eötvös tartsa meg katedráját és tanítsa az ifjúságot, valameddig ereje bírja. Ezzel a határozattal a minisztertanács önmagát tisztelte meg; és kellőképpen értékelte azt a dúsgazdag tudományos érdemet, amelyet a külföld minden arra hivatott társasága és tudós fóruma már elismert és a tőle kitelő legnagyobb kitüntetésekkel koszorúzott meg.