A hadikiadások fedezetének megteremtése a háború folyamán jelentős adóreformot eredményezett, igaz, több lépésben és olykor meglehetősen sok kivétellel. Ilyen kivétel volt a műtárgyak vagyonadómentessége, ami 1917 végén azért szúrta a Pesti Napló újságírójának szemét, mert időközben Wekerle Sándor 50000 koronáról 20000 koronára akarta leszállítani a vagyonadó alóli mentesség értékhatárát. Mint a cikk megjegyezte, ez azt jelentené, hogy ebben az inflációtól sújtott időben már egy nyugdíjas kishivatalnok vagy iparos egyetlen vagyona, a háza is adóalap lesz. Ezért aztán méltányosabb lenne, ha megszüntetnék a műtárgyak adómentességét, annál is inkább, mert amióta azok mentesek a vagyonadótól, elképesztő méretű spekuláció indult meg a műtárgypiacon, egy porcelán csésze akár 36000 koronát is érhet, amiből persze a művészek semmit sem látnak. Viszont a vagyonosak így jobban járnak – egyszerűen műtárgyakba fektetik megtakarításaikat.

Felhasznált irodalom:
A vagyonadó és a műtárgyak = Pesti Napló, 1917. december 9.

Készítette: Egry Gábor