A ruha alól kivillanó női boka látványa először bő 100 éve kavarta fel az állóvizet – és osztotta meg a divatkövető közönséget. Néhány – főleg idősebb – hölgy idegenkedett az új viselettől, míg a fiatalok lelkesedve fogadták, akárcsak a férfiak, hiszen előtte a hálószobákon kívül nemigen látható testrész egyszeriben kéz- és szemközelbe került az utcán, a villamoson, a szórakozóhelyeken – egyszóval mindenhol. A pártoló férfiközönség mellett akadtak az új divatnak ellenzői is, méghozzá egyházi körökben. 1917 nyarán a bécsi Stephanskirche püspöke utasította rendre a bérmálkozáson részt vevő hölgyeket azzal, hogy ilyen öltözékkel legfeljebb színházba lehet menni, de templomba semmiképp. Képi ábrázolás nem maradt fent a szóban forgó ruhadarabokról, így csak feltételezzük, hogy a „túlságos pompa” és a „drága szövetű ruhák cifrasággal elhalmozva” zavarhatta meg az egyházfit, amitől pedig minden valamirevaló illemtankönyv óvta az egyházi ünnepeken résztvevő női közönséget.

Felhasznált irodalom:
A püspök és a modern női divat = Pesti Hírlap, 1917. június 1.

Készítette: Kaba Eszter