Különös módon a legnehezebb, háborús időkben csökken az öngyilkosságok és növekszik a születések száma. John Lukacs ezt az emberi létezés alapvető irracionalitásával szereti magyarázni, tudniillik hogy az emberek a halál fenyegető közelsége esetén választják az életet. Az első világháború mindkét tételre rácáfolt, hiszen a születések száma radikálisan csökkent, és az öngyilkossági kedv sem látszott apadni, legalábbis erről tanúskodik az 1917. februári-márciusi budapesti öngyilkosság-sorozat, amelyről a Budapesti Hírlap az Életunt emberek című sorozatában adott hírt. Valójában azonban az öngyilkosságokról szóló híradásokkal, az Életunt emberek és az Akik megunták az életet című hírekkel már a világháború alatt tele volt a napi sajtó. Az öngyilkosságokról és öngyilkossági kísérletekről szóló híradások jellemzően alulnézetből adnak betekintést Budapest mindennapjaiba, a kiszolgáltatott és alávetett cselédek nyomorúságos életébe, de természetesen akadnak a középosztályt reprezentáló depressziósok és csalódott hősszerelmesek is.
Felhasznált irodalom:
Életunt emberek = Budapesti Hírlap, 1917. február 15.
Életunt emberek = Budapesti Hírlap, 1917. február 16.
Életunt emberek = Budapesti Hírlap, 1917. február 21.
Életunt emberek = Budapesti Hírlap, 1917. február 27.
Életunt emberek = Budapesti Hírlap, 1917. március 1.
Életunt emberek = Budapesti Hírlap, 1917. március 8.
Készítette: Csunderlik Péter
Budapesti Hírlap, 1917. február 15.
Életunt emberek
A Práter utca 59. számú lakásán Kocsis Teréz napszámosnő a gázcsapot kinyitotta és a gázt belehelte. Hamarosan észrevették szándékát és értesítették a mentőket, akik első segítségben részesítették. — A Rózsa-utca 35. számú házban Lazaróni János látszerészsegéd mellbe lőtte magát és súlyosan megsérült.
Budapesti Hírlap, 1917. február 16.
Életunt emberek
[A] Pálffy téren a Dunába ugrott egy tizennyolc évesnek látszó, cseléd külsejű leány és eltűnt a vízben. — A Csángó utca 9. számú házban Szalay Mária cselédleány ma délelőtt felakasztotta magát.
Budapesti Hírlap, 1917. február 21.
Életunt emberek
Kasach Imre magánhivatalnok [a] Ráday utca 23. számú ház negyedik emeletéről leugrott a lépcsőházba. Súlyosan megsérült. — A Kun utca 12. számú házban Reichenberger Magdolna cselédleány nyitva hagyta a gázcsapot. A kiömlő gáztól súlyos belső sérülés érte.
Budapesti Hírlap, 1917. február 27.
Életunt emberek
A Gellért-rakodópartról ma délelőtt Kelemen Erzsébet hivatalnoknő a Dunába ugrott. Egy rendőr csáklyával kihúzta. Levelet találtak nála, amelyben azt írja, hogy elkeseredésében válik meg az élettől. A leányt a dunai kapitányságon átadták az atyjának. — A Klauzál utca 2. számú népfürdőben Reittner Antal paplanos mellbe lőtte magát és meghalt. — A Rákóczi út 68. számú ház harmadik emeletéről ledobta magát Forgács Ilona cseléd, de esés közben a második emeleti rácsozatban megakadt és az első emelet folyosójára zuhant. Súlyosan megsérült.
Budapesti Hírlap, 1917. március 1.
Életunt emberek
Egy ismeretlen nő a Kelenhegyi út 28. számú ház előtt az egyik padon főbe lőtte magát és meghalt. — Gerencsér Karolin cselédleány a Hajós utca 15. számú ház negyedik emeletéről ledobta magát az udvarra. Súlyosan megsérült. — Tannenberger Róbert postatiszt a Hűvösvölgyben, a Farkaserdő szélén halántékon lőtte magát és meghalt.
Budapesti Hírlap, 1917. március 8.
Életunt emberek
A Hermina-utón egy hórakáson eszméletlen állapotban találtak egy úriasan öltözött leányt, [az] előhívott mentők megállapították, hogy adalinnal mérgezte meg magát. A leány néhány perc múlva magához tért és elmondta, hogy Kritti Emmának hívják és a Vámház körút 8. számú házban lakik. Szerelmi bánata miatt kereste a halált. — A József körút 66. számú házban lévő lakásán Schreiner Alajos államvasúti nyugdíjas főtisztviselő mellbe lőtte magát és meghalt. — Kispesten a Szapáry-utca 12. számú házban Pőrtényi Lajos napszámos fiú az udvaron lévő kútba ugrott és megfulladt. — A Lágymányoson a Dunából levelet halásztak ki, amelyen a Pick Róza, Münkhen cím volt. A levél írója a levélben elbúcsúzik a feleségétől s két gyermekétől, és betegségével okolja meg, hogy a halálba készül.