1918-ban megszületett a hadikommunizmus Szovjet-Oroszországban, körülbelül egy évtizeddel később pedig a sztálini szovjet tervgazdaság is kibontakozott – ennek az első világháborús előzményeivel ma már a gazdaságtörténészek tisztában vannak, részben ugyanis az 1914 és 1918 közötti hadigazdálkodásból merítettek ötleteket a szovjet típusú rendszer megalkotói. A hadigazdaságot Németország szervezte meg a leghatékonyabban a világégés alatt. Ennek oka az volt, hogy az áru- és alapanyaghiány az antant által blokád alá vett központi hatalmak szűkös erőforrásainak centralizált elosztását igényelte. Vagyis eredetileg a hiányból alakult ki a központi gazdasági irányítás, Kornai János közgazdász pedig az 1980-as és 1990-es években kimutatta: a központi irányításból (pontosabban: a bürokratikus koordináció dominanciájából) és a vele összefonódott állami tulajdon túlsúlyából fakad a „létező szocializmusok” hiánygazdasága. Erről persze még fogalmuk se volt azoknak, akik 1918 összeomlóban lévő Magyarországán egy új rendeletet hoztak, amelyről a Népszava 1918. szeptember 4-én számolt be. Eszerint kormányrendelet született az építőanyagok lefoglalásáról. A jogszabály szerint „mindenki, akinek bizonyos mennyiségű építőanyagja […] van, köteles készletét az október hó elsejei állapot szerint legkésőbb október 8-ig a kijelölt hatóságoknak bejelenteni. Ezekkel a készletekkel a tulajdonosok többé szabadon nem rendelkezhetnek, azokat a kormány közszükségleti célokra lefoglalja.” A rendelet kimondta azt is, hogy építőanyagot ezután „csak szállítási igazolvánnyal lehet a helyszínről elszállítani”. Egy másik rendeletében a kormány arról intézkedett, hogy a közérdekből szükséges építkezések lebonyolítására országos építési miniszteri biztosságot szervez. Ennek feladata az építőanyag-kérelmek elbírálása és az anyagfelhasználás ellenőrzése volt. „A biztosság október elsején kezdi meg működését” – írta a Népszava.
Felhasznált irodalom:
Kormányrendelet az építőanyagok lefoglalásáról = Népszava, 1918. szeptember 4.
Kornai János: A hiány. Budapest, 1980.
Wolfram Bickerich: Műlekvár és hadikenyér. Hogyan változtatta meg az I. világháború a gazdaságot? In: Stephan Burgdorff–Klaus Wiegrefe (szerk.): Az első világháború. A XX. század őskatasztrófája. Budapest, 2010. 155–159.
Készítette: Szegő Iván Miklós
Népszava, 1918. szeptember 4.
Kormányrendelet az építőanyagok lefoglalásáról.
A hivatalos lap vasárnapi száma a kormány régóta bejelentett rendeletét közli az építőanyagok lefoglalásáról. A rendelet szerint mindenki, akinek bizonyos mennyiségű építőanyagja (tégla, cserép, cement, mész, stb.) van, köteles készletét az október hó elsejei állapot szerint legkésőbb október 8-ig a kijelölt hatóságoknak bejelenteni. Ezekkel a készletekkel a tulajdonosok többé szabadon nem rendelkezhetnek, azokat a kormány közszükségleti célokra lefoglalja. Építőanyagokat ezentúl csak szállítási igazolvánnyal lehet a helyszínről elszállítani. Az építési anyagok lefoglalásával egyidejűleg a kormány rendeletet adott ki, amellyel a közérdekből szükséges építkezések biztosítására szolgáló intézkedések megtételére országos építési miniszteri biztosságot szervez. A biztosság élén a kereskedelmi miniszter által kinevezendő miniszteri biztos áll. Ez a biztosság fogja megbírálni az építőanyagok fölhasználása iránt előterjesztett kérelmeket és az engedélyezett anyagok fölhasználását ellenőrzi. A biztosság október elsején kezdi meg működését.