Két „hír” is megjelent a Világban 1918. szeptember 3-án. Mindkettő a sajtóval foglalkozott, de az egyik közülük valójában nem is igazi hír volt. Az „Olvasóinkhoz” címet viselő írás így kezdődött: „A nagy háború még nem ért véget, a viaskodás most folyik a legrettenetesebb, az idegeket távolból is tépő irgalmatlansággal. De megindult, éled már az új harc, a küzdelem a korhadt világrend romjaira épülő új, egészséges, erős világért, tartós békéért, kultúráért, demokráciáért. Az új világ új polgárait toborozza a Világ, egy friss, lelkes, okos és bátor sereget, melynek erőire támaszkodva, bátran, tisztán, erősen csenghet a hangja és belezendülhet a süket fülekbe.” Nehéz kivenni, de a nyakatekert megfogalmazás végén már sejthető, hogy valójában nem hírről van szó, hanem arról, hogy az újság szerette volna rávenni olvasóit, hogy fizessenek elő a lapra. Ezt célozta a folytatás is: „Kitartó szorgalommal dolgozunk, hogy a népek csatájának minden részletéről, a belpolitikai élet minden mozzanatáról, a jövő súlyos, fontos programjának minden fölmerülő problémájáról objektíven és alaposan informáljuk olvasóinkat. Ebben a lankadatlan munkában, ebben a küzdelemben kérjük a kultúrát szerető magyar közönség támogatását. Előfizetőinket pedig arra kérjük, hogy lejáró előfizetésüket újítsák meg.” Látszik, hogy ha új előfizetőkben nem is nagyon bízott a lap, de annak már örült volna, ha az addigi előjegyzők továbbra is járatják majd az újságot.
Megvolt a szerkesztők jó oka arra, hogy miért ne bizakodjanak. A lap példányszáma ugyan egyes források szerint 20 ezres volt az első világháború előtt, de egyrészt Buzinkay Géza alapos sajtótörténeti munkáiból tudhatjuk, hogy ez a szám túlzás, másrészt a lapeladások jelentősen visszaestek a világégés négy esztendeje alatt: a példányszám ekkor már alig haladta meg a kilencezret. Mindazonáltal Buzinkay megjegyzi: a lap „befolyása azonban értelmiségi olvasói révén sokkal kiterjedtebb volt”.
De kik is olvasták az értelmiségi Világot? Mucsi Ferenc 1977-ben azt írta, hogy az újság a polgári radikalizmus orgánuma volt, megjelenésekor „formailag a szabadkőművesség lapjaként, de csakhamar a polgári radikális publicisztika központi orgánumává lett” – ez már elsősorban Purjesz Lajos főszerkesztői működésének idejére esett. Ady gyakran írt cikkeket a Világba, „politikai lírájának jelentős darabjai itt láttak először napvilágot”, de Ignotust is megtaláljuk a jelentősebb szerzők között. A lap irányvonala 1912–1913 folyamán vett komolyabb fordulatot (azért nem 180 fokos fordulatról van szó, tegyük hozzá): ekkortól „mind egyértelműbben kapcsolódott a szociáldemokrata választójogi tömegmozgalom támogatásához”. Az együttműködés szoros volt Károlyi Mihály függetlenségi párti irányzatával is, de végül is ezek az irányzatok hol összefonódtak, hol elkülönültek a következő években (például 1917-ben megint összehozták a különböző erőket a radikális választójogi követelések). Mucsi azonban még az első világháborút közvetlenül megelőző időszakról ezt írta: „Ez a fejlődés – differenciálódás – vezetett 1914 nyarán az Országos Radikális Párt megalakulására, programjának kidolgozására. Ebben az eszmei és szervezeti előkészítő munkában a Világnak nagy szerepe volt. Ezért tekinthetjük törvényszerűnek, hogy a megalakult pártnak a Világ hivatalos lapjává vált.”
A Világ a „polgári radikalizmus elitlapja volt”, miközben eredetileg „szabadkőműves lapalapítás volt”. Munkatársai képzettek, társadalomtudományokban tájékozottak voltak. A lap saját cikkíróit így minősítette: „radikálisok, szocialisták és egyéb hazaárulók”. Általános, titkos, egyenlő választójogot követeltek, „felekezetlen közoktatás”-t, „teljes progresszív adózás”-t (vagyis a gazdagokat jobban adóztatták volna, mint a szegényebbeket). Purjesz szerkesztése idején vált politikai tényezővé a lap, és „nagy szerepet játszott a Polgári Radikális Párt programjának kialakításában, majd 1914-től annak hivatalos lapja lett”. A háború végén a Károlyi-kormány későbbi minisztere, Jászi Oszkár volt az újság talán legfontosabb publicistája.
Az előfizető-toborzáson kívül a Világ szeptember 3-i számában egy másik, a magyar sajtót érintő hír is napvilágot látott: véget ért Aradon az újságírók kéthetes sztrájkja, miután a kiadók és a munkavállalók megegyeztek egymással. Az első újságírói sztrájkra még a háború előtt, 1912. február 1-jén került sor, ekkor a Pesti Napló munkatársai szüntették be a munkát. A hat évvel korábbi sztrájk elsősorban a béremelést akarta elérni, de részben „a kiadó és a szerkesztőség közötti feszültség elleni tiltakozásul” tört ki.
Felhasznált irodalom:
Olvasóinkhoz = Világ, 1918. szeptember 3.
Megszűnt az aradi újságíró-sztrájk = Világ, 1918. szeptember 3.
Mucsi Ferenc: A magyar sajtó története (1878-1919). In: A magyar sajtó története. (Szerk.: Márkus László). Budapest, 1977. 41-119.
Buzinkay Géza: A magyar sajtó és újságírás története a kezdetektől a rendszerváltásig. Budapest, 2016.
Buzinkay Géza: Magyar hírlaptörténet. 1848-1918. Budapest, 2008.
Készítette: Szegő Iván Miklós
Világ, 1918. szeptember 3.
Olvasóinkhoz
A nagy háború még nem ért véget, a viaskodás most folyik a legrettenetesebb, az idegeket távolból is tépő irgalmatlansággal. De megindult, éled már az új harc, a küzdelem a korhadt világrend romjaira épülő új, egészséges, erős világért, tartós békéért, kultúráért, demokráciáért. Az új világ új polgárait toborozza a Világ, egy friss, lelkes, okos és bátor sereget, melynek erőire támaszkodva, bátran, tisztán, erősen csenghet a hangja és belezendülhet a süket fülekbe. Kitartó szorgalommal dolgozunk, hogy a népek csatájának minden részletéről, a belpolitikai élet minden mozzanatáról, a jövő súlyos, fontos programjának minden fölmerülő problémájáról objektíven és alaposan informáljuk olvasóinkat. Ebben a lankadatlan munkában, ebben a küzdelemben kérjük a kultúrát szerető magyar közönség támogatását. Előfizetőinket pedig arra kérjük, hogy lejáró előfizetésüket újítsák meg.
Világ, 1918. szeptember 3.
Megszűnt az aradi újságíró-sztrájk
Aradon két hétig sztrájkban állottak a napilapok munkatársai. A sztrájk ma hosszas tárgyalás után véget ért az aradi lapkiadók és a munkatársak megegyezése alapján. A megegyezés alapjait azok a feltételek adják, amelyet a Magyarországi Újságkiadók Szövetsége és a Budapesti Újságírók Egyesülete megállapítottak. Az újságírók ma munkába állottak.