Jászi Oszkár polgári radikális értelmiségi körének folyóiratában, a Huszadik Században 1917-ben tették közzé A zsidókérdés Magyarországon című nevezetes körkérdést. Ezt az indokolta, hogy az első világháború éveiben – az egyre mélyülő nyomorral és a társadalmi feszültségek fokozódásával együtt – korábban nem látott mértékben növekedett az antiszemitizmus. 1916-tól vált a „nemzetveszejtő zsidó kapzsiság” szimbólumává a „papírtalpú bakancs”, amelynek értékesítésével a bűnbakká tett zsidó kereskedőket vádolták. Mindezt annak ellenére, hogy a háború alatti nyerészkedésből a törzsökös „magyarok” ugyanúgy kivették a részüket: a világháború alatti egyik leghíresebb hadiszállítási botrány Ivánka Imre parlamenti képviselő nevéhez fűződött, aki sóval etetett és vízzel teleitatott marhákat adott el a hadseregnek, mert azok többet nyomtak. A napilapok előszeretettel adtak hírt a „papírtalpú bakancsok” botrányairól, a Budapesti Hírlap az 1917. február 25-i számában azonban méltánylandó visszafogottsággal, hangulatkeltő elemek (pl. a felekezetre tett megjegyzések) nélkül tudósított arról, hogy Fejér megyei asszonyok papírtalpú cipő eladásával vádolták Traubkatz Júda Király utcai cipőkereskedőt: esős időben két nap alatt szétázott a kereskedésében vásárolt lábbeli.

Felhasznált irodalom:
A papirostalpú cipő = Budapesti Hírlap, 1917. február 25.

Készítette: Csunderlik Péter

Budapesti Hírlap, 1917. február 25.
A papirostalpú cipő

Több Fejér megyei parasztasszony följelentette Traubkatz Juda Király utca 16. számú házban lakó cipőkereskedőt, hogy papirostalpú cipőt és csizmát árul. Az asszonyok maguk és gyermekük számára harminckét koronáért vásároltak egy pár cipőt, amely a vizes időben két nap alatt használhatatlanná vált. A talp – mint a vizsgálatkor kiderült – valóban papír volt, csak a felületre ragasztottak vékony, alig látható keskeny bőrdarabot. A rendőrség a kereskedő üzletében valamennyi árut lefoglalta. A papirostalpú cipőt Lóskai László Madách utcai, Hölzl Jakab Holló utcai, Löwinger L. J. István úti, Klingenberg Jakab Thököly úti, Nemes Lajos Mosoly utcai, Lieber Sámuel nagyváradi és Mieskönigin Jaroszláv csehországi műhelyeiben készítették. Löwinger, Klingenberg és Nemes a rossz cipőt az államtól rendelkezésükre bocsájtott orosz foglyok segítségével készítették. A kereskedők és a cipőkészítők ellen megindult az eljárás.