A Borsszem Jankó egyik 1915. márciusi karikatúráján Gerley Samu Hamletként állt kezében az apja koponyája helyett egy üveg tejet tartva. A kép alá ez volt írva: Nem teljhatalmat, hanem tejhatalmat akar… Bár a kortársak tudták értelmezni az ábrát, mi egy évszázad távlatából vélhetően elbuknánk a negyvenmillió forintos kérdést:
Jászi Oszkár polgári radikális értelmiségi körének folyóiratában, a Huszadik Században 1917-ben tették közzé A zsidókérdés Magyarországon című nevezetes körkérdést. Ezt az indokolta, hogy az első világháború éveiben – az egyre mélyülő nyomorral és a társadalmi feszültségek fokozódásával együtt – korábban nem látott mértékben növekedett az antiszemitizmus.
1915-tól kezdve a lapok állandó szereplőivé váltak a világháború „vámszedői”, az általános élelmiszer- és áruhiányt kihasználó, indokolatlan hasznot bezsebelő kereskedők (úgyis mint árdrágítók), illetve a zsíros állami megrendeléseken meggazdagodó, de az államot – és a hadsereget – silány termékekkel átverő beszállítók (úgyis mint csalók).
Az a dilemma, hogy mit is tartalmaz a virsli és a szafaládé, már az 1900-as évek elején is fejtörést okozott a fogyasztóknak. A feldolgozóipar ekkor már olyan szinten volt, hogy a városi ember a húsgyárak „futószalagon” gyártott
A Pesti Napló 1915. november 1-jei híre a debreceni ecetsav-hamisítókról első pillantásra legfeljebb csak a háborús élelmiszer- és nyersanyag hamisítást illusztráló kis színesnek tűnhetett mind az újságíró, mind az olvasó számára.
A háborús során lassan kialakuló hiány egyik következménye a hamis termékek forgalomba hozatala volt. A liszt rontása, a tej vizezése, a hús helyettesítése ha nem is általános, de – legalábbis a hírek tükrében – mindennapos volt.
„Szégyen, de úgy van, hogy ma nincs az a m. kir. pénzügyőr vagy pénzügyigazgató vagy dohánygyári szakember, aki meg tudja mondani, hogy az elébe tartott Király vagy Hölgy cigaretta a kincstár készítménye-e vagy hamisított.” – számolt be Az Est a cigarettahamisítás helyzetéről
