Az első világháborút lezáró békeszerződést 1920. június 4-én írták alá Magyarország képviselői a versailles-i Nagy-Trianon kastélyban. Az esemény megítélése – ha egyáltalán engedték megítélni – koronként és politikai rendszerenként hektikusan változott itthon. Tovább...
Száz év távlatában nehéz eldönteni, hogy mennyire volt „spontán” az az olvasói levél, amely 1918. december 28-án jelent meg a Népszavában. Arról az olvasói levélről van szó, amit Dr. Újlaki Géza írt, s amelynek címe az volt: „Szabadítsuk föl a »törvénytelen« gyermekeket.” Tovább...
„Az oroszországi Volcsanszkból indult el a Népszava címére egy levelezőlap 1917. szeptember 30-iki dátummal. A lapon boldog karácsonyi ünnepeket kívánnak hozzátartozóiknak Adámcsik Endre (Felsőbánya), Skolnik Lipót (Dobsina), Kopasz József (Szeged) és Sóki Sándor (Kecskemét). Nem gondolták volna a levélírók, hogy a lap csakugyan megérkezik éppen a karácsonyi ünnepek előtt, 1918-ban” Tovább...
Lapzárta után érkezett a hír a Népszava szerkesztőségébe, így december 29-én szinte csak „kutyafuttában” tudták közölni azt a kormányrendeletet, miszerint a Károlyi Mihály vezette kabinet egy éjjeli minisztertanácson elhatározta, hogy a teljes szesztilalmat visszaállítja szilveszter estéjén, a kávéházak és vendéglők záróráját pedig este 10 órában szabja meg. Tovább...
Az őszirózsás forradalomról, Károlyi Mihály miniszterelnök uralmáról kevesen tudják, hogy kormányzása idején legalább ezer embert öltek meg 1918 novemberében. A hazatérő hadifoglyok, szökött vagy szabadságolt katonák, illetve a felkelő nép (a korabeli sajtó szerint: csőcselék) óriási pusztítást végzett vidéken, mire a kormány támogatásával nemzetőrség alakult a rendcsinálásra. Tovább...
A szigorú fogyasztási korlátozások általában csak addig voltak fenntarthatóak, amíg valamilyen magasabb erő vagy érdek nem írta felül azokat. A király augusztus 17-i születésnapja 1917-ben péntekre, hústalan napra esett, így tilos lett volna megtartani az ilyenkor szokásos díszlakomákat. Tovább...
IV. Károly 1916. decemberi koronázásának emlékét a memoárírók a később bekövetkezett események tükrében lát(tat)ták: a rossz időről és még rosszabb ómenekről már megemlékeztünk honlapunkon. A rendkívül üzleties szellemű Érdekes Újság szerkesztőségét – ők jelentették meg a harctéri fotókat felvonultató háborús albumokat – azonban Tovább...
A 20. század egyik legjelentősebb, korszak-meghatározó politikusa volt a „nagy konszolidáló”, az 1921 és 1931 közötti miniszterelnök, Bethlen István (1874–1946). Bethlen azonban nem 1919-ben, az ellenforradalmi mozgalom szervezőjeként, az Antibolsevista Comité életre hívójaként kezdte politikai pályáját. Tovább...
„Fényes ellentéte a hivatalos Magyarországgal egyetlen pontra koncentrálódott: egyre szenvedélyesebben ostorozta a falusi szegénység és minden szegénység kizsákmányolását. Egyre inkább a magyar tribunus plebis szerepét töltötte be s ez tette tökéletesen elszigeteltté Tovább...
„ Ahelyett, hogy ők fedték volna a király személyét, pajzsnak tolták maguk elé a királyt. Adut-kártyát csináltak a politikai hazardőrök” – bírálta az Esterházy-kormány tagjait a 8 Órai Újság vezércikke 1917 augusztusának végén. Ám a királyból – legalábbis arcképéből – nemcsak adu, hanem tényleges kártyalap is lett, Tovább...
Tisza István bukása, majd Esterházy Móric miniszterelnöki kinevezése nyomán hirtelen felélénkült a vidéki politikai élet is a háborús Magyar Királyságban. Addig a politikát alapvetően az esetleges országgyűlési időközi választások jelentették volna, bár Tovább...
1917. július végén – augusztus elején szokatlanul magasra kúszott a hőmérő higanyszála a fővárosban. Állandósult a 37-38 fokos meleg, amit a lapok nemes egyszerűséggel „tűrhetetlen kánikulának” aposztrofáltak. Olvadt az aszfalt, beleragadtak a cipősarkak, minden és mindenki enyhülésre áhítozott – Tovább...
