A fenti idézet nem egy magyar kormánypárti politikustól származik, és nem is közvetlenül katonai kérdésekkel áll kapcsolatban. Az ellenzéki szociáldemokrata napilap, a Népszava érvelt a német példával több 1915. januári cikkében. A magyarországi munkásmozgalom német orientációja már a kezdetektől meghatározó volt. Ez abban is megnyilvánult, hogy a német szociáldemokraták által elért eredmények – a parlamenti politikai képviselettől a munkásoknak kedvező szociálpolitikai reformokig – követendő célokként jelentek meg Magyarországon is.
A világháború kitörésével mindkét ország vezetői a nemzet egységét hangsúlyozták, amikor is eltűnik a széthúzás, megszűnnek a korábbi (osztály)ellentétek. A Népszava tudósításai szerint viszont Németországban a szép szavakat tettek is követték: közmunkát biztosítottak a munkanélküliség enyhítésére; állami segélyekkel támogatták a rászorulókat, például a szülő nőket; felléptek az élelmiszer-uzsora ellen, hatósági árat határoztak meg az alapvető élelmiszereknél. Majd 1915. február 1-től lefoglalták az összes gabonát és lisztet, és a készletek elosztására állami intézményt szerveztek (Birodalmi Elosztási Hivatal).
A szociáldemokrata újság tehát az átalakuló német hátország példájával akart hatni a magyar döntéshozókra – nem is minden remény nélkül. Utóbbit nemcsak az jelzi, hogy ezeket a Népszava-cikkeket a háborús cenzúra átengedte, hanem az, hogy más, polgári lapok is egyre inkább támogatták az állami beavatkozás politikáját, így például a rekvirálást.

Németország jövője = Népszava, 1915. január 21.
Állami segítség szülő nőknek – Németországban = Népszava, 1915. január 22.
A gabonakészletek lefoglalása = Népszava, 1915. január 27.

Készítette: Ignácz Károly

 

Népszava, 1915. január 21.
Németország jövője

A német birodalom megalapításának negyvennégy éves emlékünnepén a német konzervatív párt vezére, dr. Heydebrand, a magdeburgi cirkusz épületében beszédet mondott, amelyben megemlékezett a háborúról, az esetleges békéről és a jövő föladatairól. Különösen érdekes a beszéd következő része:
A béke, amelyet meg fogunk kötni, nem a diplomataművészet békéje lesz, hanem olyan békeegyezmény, amelyet az egész német nép megért és helyesel: viszonyainknak biztosítása a hozott áldozatokhoz méltóan. Semmi sem volna rettenetesebb, mintha ez a hatalmas háború azzal végződnék, hogy csalódást hozna a népre. A toll már sokszor elrontotta azt a munkát, amelyet a kard teljesített. Most, amikor egyedül állunk a világban, mi leszünk egyedül mérvadók arra, hogy meghatározzuk, mi történjék. Addig minden áldozatot meg kell hoznunk. A széthúzás hazánkban a háborúval eltűnt. Különösen nagy nyereség volna, ha ez a küzdelem oda vezetne, hogy számos dolog vissza ne térhessen, amely régebben egymás ellen vitt bennünket. Bizonyos, hogy a gazdasági, szociális és a foglalkozással járó ellentétek megmaradnak, de változtatni lehet és változtatni kell azon a helyzeten, amellyel egymással szemben álltunk. Sok mindent, amit azelőtt lehetetlennek tartottunk, most mint benső igazságot ismertünk föl és a bírálat vagy szemrehányás alkalmával, ezután a tűz- és vérkeresztség után azt kell majd mondanunk, hogy most másképpen állunk egymással szemben. Sohasem fogjuk elfelejteni, hogy az egykori ellenfél a német hazát velünk együtt védelmezte. Már ez maga is áldás lesz a mi német népünkre.
Dr. Heydebrand a maradi agráriusok vezére és a munkásosztálynak legkonokabb ellensége. Számtalanszor állást foglalt már a szabad fejlődés ellen, és a munkásosztály követelései ellen mindig a legélesebb harcot folytatta. A háború azonban rábírta arra, hogy vallomást tegyen, mert látta, hogy hogyan mennek a munkások tömegei a harctérre, látta, hogy hősiesen küzdenek a csatatéren, hogy nélkülük Németország egy pillanatra sem boldogulhatna, hanem martaléka lenne az idegen hódítóknak.

Semmi sem volna rettenetesebb, mondja a konzervatívok vezére, mintha ez a hatalmas háború a nép csalódásával végződnék.
A nép egykori ellensége, a konzervatív vezető ember, ígéretet tesz, hogy a jövőben a német politika iránya olyan lesz, hogy azzal a nép is megelégedhetik. Ígéretet tesz arra, hogy a hatalom jelenlegi birtokosai sohasem fogják elfelejteni azokat, akik most az országot hősiesen védelmezik.
A konzervatívok vezére előtt is már hasonló kijelentések történtek Németországban. A német császár rögtön a háború kitörése után kijelentette, hogy ezentúl csak németeket ismer az országban, hogy annak a gyűlöletnek ezentúl meg kell szűnnie, amelyet a szociáldemokraták követeléseivel szemben tanúsítottak. Később a birodalmi kancellár is hasonló szellemben beszélt és a változott viszonyoknak megfelelő politikát ígért, olyat, amely jobban közeledik a néphez. A változott fölfogást jelezte az is, hogy magas állami méltóságok látogatást tettek a munkások legnagyobb szervezeteiben és ott ígérték meg, hogy a jövőben nem a rideg, merev osztályuralom irányítja majd tetteiket.
S mindez Németországban történik, ahol a háború első percétől kezdve számos intézkedést tettek a nép érdekében. Gondoskodtak a munkásbiztosítás zavartalan menetéről, a munkanélküliekről és százmilliókat áldoztak arra, hogy a háború okozta sebeket, amennyire lehetséges, behegesszék, százmilliókat szavaztak meg közmunkára és ráncba szedték az élelmiszer-uzsorásokat.
Mindez Németországban történik, ahol már a háború kitörése előtt is a munkások helyzete kedvezőbb és az élelmiszerek olcsóbbak, mint nálunk. Fejlettebb szociálpolitika gondoskodik a munkásokról, jobb iparfelügyelet és szigorúan végrehajtott munkásvédtörvények védelmezik meg őket a legnagyobb visszaélésektől. A szociálpolitika felöleli a betegsegélyezést, balesetbiztosítást és rokkantbiztosítást. Ezenkívül a birodalmi gyűlést az általános, egyenlő és titkos választójog alapján hozzák létre, tehát a nép közreműködésével.  Ezzel szemben nálunk meg senki sem gondolt arra, hogy azoknak a súlyos bajoknak orvoslását megígérje, amelyek a népet megtizedelik. Kijelentések nálunk is történtek. A parlamentben és más egyebütt is elismerték, hogy az egész ország népe részt vesz a háborúban, hogy a magyar katonák hősiesen harcolnak és minden dicséretet megérdemelnek. A dicsérettel nem fukarkodnak. De óvakodnak attól, hogy a viszonyok változását megígérjék.
Minálunk köszönettel nyugtázzák, hogy a nép áldozatkész, önzetlen és hősies, de azért a régi rendszert akarják fönntartani.

Népszava, 1915. január 22.
Állami segítség szülő nőknek – Németországban

Németországban rendkívüli segélyt kapnak azok a nők, akik a háború ideje alatt gyermeket szülnek. A szövetségtanács elhatározta, hogy azokat a szülő nőket, akiknek férjük a harctéren vagy másutt katonai szolgálatot teljesít, rendkívüli állami segélyben kell részesíteni. A segély nyolc héten át egy márka napi segélyből és tizenkét héten át 50 pfennig szoptatási pótlékból áll. Az utóbbi csak akkor jár, ha az anya maga szoptatja gyermekét. Ez a segélyezés havonként két millió márkát vesz igénybe.

Népszava, 1915. január 27.
A gabonakészletek lefoglalása

A gabonával űzött visszaélések az ország különböző helyein lehetetlen állapotokra vezettek, úgyhogy a hatóságok a törvényben biztosított jogaik és a belügyminiszteri fölhatalmazás alapján elrendelték a gabonakészletek lefoglalását. Több vidéki lapban olvastuk az erre vonatkozó intézkedéseket. Így például Szabadka város tanácsa elrendelte a búza-, rozs,- árpa- és zabkészletek összeírását, hogy a magánhasználatra nem szükséges fölösleget lefoglalhassa. Az egyik szabadkai malomban a katonai hatóság minden tiltakozása ellenére lefoglalta a lisztkészletet. Újvidéken a készletek lefoglalásával biztosították a város élelmezését. Bihar megyében is erős mozgalom van a készletek lefoglalására.
Ezek a rendszabályok az egyes városok lakosságának élelmezését biztosítják, de nem szüntetik meg azt az uzsorát, amely az egész ország lakosságát kiszolgáltatja az élelmiszerrel üzérkedő néhány száz embernek. Az egész ország élelmezését csak úgy lehet biztosítani, ha a kormány egységesen jár el az egész országban, ha a rendelkezésre álló készleteket lefoglalja és a szükség arányában egyenlően osztja föl a községek között.
Németország ebben a tekintetben is útmutatással szolgál. Pedig a német birodalom területén nem garázdálkodhatnak oly vakmerően az élelmiszerkészletek tulajdonosai, mint nálunk. A hatósági ármegszabás Németországban a búza árát métermázsánként körülbelül 10 koronával olcsóbban szabta meg a magyarországi hatósági árnál. A kenyér és a liszt tehát lényegesen olcsóbb, mint Magyarországon, de azért mégis szükségesnek tartották a készletek összeírását és lefoglalását.
A Wolff-ügynökség jelenti Berlinből, hogy a német szövetségtanács rendeletet adott ki a gabona-, a liszt- és húskészletek biztosítására. E rendelet szerint február hó 1-én lefoglalják a búza- és a rozskészleteket, továbbá a búza-, a rozs-, a zab- és daraliszt-készleteket. Ezenkívül a községeknek hasonló módon kell gondoskodni a húskészletek biztosításáról is.
A „Magyar Távirati Iroda” jelentése szerint a porosz államminisztérium a szövetségtanács határozata alapján hirdetményt bocsátott ki a gabona lefoglalásáról s ebben a következőket jegyzi meg:
Az eddigi intézkedések nem voltak elegendők arra, hogy biztosítsák a meglévő kenyérmag-készleteknek takarékos használását és megakadályozzák a kenyérmagvaknak takarmánycélokra való használatát. Két út volt nyitva: vagy a gabonaárak rendkívüli fölemelése, ami a német népnek nagyon megdrágította volna a kenyeret, vagy pedig az összes gabonakészletek lefoglalása és szétosztása a községek között, a lakosság számának megfelelő arányában. A kormányok a második utat választották. Ennek következtében bizonyos, hogy az ellenség terve, hogy Németországát kiéheztesse, meg van hiúsítva. Az ilyen módon biztosított kenyérellátás a legközelebbi aratásig legyőzhetetlenné tesz bennünket a gazdasági harcban is. Mint a mi csapataink a táborban, mi itthon maradottak is győzelmesen akarjuk megvívni a nagy harcot, amely a birodalom fönnállásáért és becsületéért folyik.

Bizonyos, hogy ez a rendelkezés az egész német birodalomban egy csapásra megszünteti az élelmiszeruzsorát és lehetővé teszi azt, hogy a meglévő készletek arányos elosztásával meggátolják az ország kiéheztetését. A német kormány előrelátóan gondoskodik az ország lakosságáról s minden intézkedése azt mutatja, hogy az angolok hiába spekulálnak az éhség okozta bajokra. A helyzetet jellemzi a német hatóságoknak az az intézkedése is, hogy a sütödékben az éjjeli munkát betiltották. Ennek következtében a háború ideje alatt Németországban nincsen friss apró sütemény, ami a fogyasztást lényegesen csökkenti. A pékek a kenyeret nem adhatják ki frissen, hanem 24 óráig a sütés után ott kell tartaniok. Általánosan ismert dolog, hogy a friss, puha kenyér jobban fogy, mint a száraz, tehát a kenyérfogyasztást is csökkenti ez az intézkedés.
A porosz államminisztérium azt mondja egy hirdetményben, hogy amint a német csapatok a táborban, úgy az itthon maradottaknak is győzelmesen kell megvívni a nagy harcot. Ennek pedig a legjobb biztosítéka, ha az összes gabonakészleteket lefoglalják s a lakosság arányában szétosztják a községek között. Azt hisszük, hogy a monarchia is győzelmesen akarja megvívni a harcot. Ez csak úgy lehetséges, ha az ország lakossága nem pusztul el az éhínség következtében. A csatatéren csak az biztosítja a győzelmet, ha úgy a katonák, mint a lakosság rendes ellátását biztosítják. Tessék tehát követni a német példát, rendeljék el nálunk is haladéktalanul az egész országban a gabona- és húskészletek lefoglalását. Ez az intézkedés csak néhány lelketlen uzsorás érdekeit sértené, de hathatósan előmozdítaná a győzelem biztosítását!