Az első háborús tavasz, mint már esett róla szó, a mezőgazdaságot is szembesítette a munkaerőhiánnyal. A kormány a katonák ütemezett szabadságolásával próbálta orvosolni a problémát: a szabadságoltakból munkáscsoportok kialakítását rendelte el. Ezeket a birtokosok a közigazgatás révén kibérelhették. Úgy tűnik, helyenként ez sem volt elegendő a kezdeti nehézségek leküzdésére, a megoldást pedig ismét az államtól várhatták, legalábbis a megfelelő kapcsolatokkal rendelkezők.
A makói városháza esete valószínűleg nem a választott megoldás, hanem az informális kapcsolatok fontossága tekintetében tekinthető tipikusnak. Diósszilágyi János gazdálkodó kérésére a város az államsegélyben részesülő asszonyokat rendelte ki, hogy a gazdának dolgozzanak, miközben még saját ellátásukról is gondoskodniuk kellett. Nem megfelelő munkavégzés esetén pedig a segély megvonásával fenyegették őket.

Készítette: Egry Gábor

Asszonyok kirendelése közmunkára. = Pesti Napló, 1915. április 4.