Noha a budapesti tömegközlekedés néhány fontos újdonsággal is szolgált a háború idején, a Pesti Naplóból kibontakozó általános kép inkább negatív volt. A kalauznők jelentette sokk mellett a szolgáltatás romló színvonala, betartatlan menetrend, leromló járművek uralták a lap híreit. Ennek tükrében nyilván az sem lepte meg az olvasót, amikor 1917 júniusában beszámoltak egy – még 1914-ben történt esetet lezáró – kártérítési per befejezéséről. A felperes életjáradék megfizetését kérte, mivel a téli fagyok idején a zsúfolt kocsin a peronra szorult, a jegesedés okozta síkos felületen elcsúszott, leesett a villamosról és súlyos sérülést szenvedett. Úgy vélte, mindezért a közlekedési vállalat felelőssé tehető. A bíróság szerint a vállalatot nem terhelte felelősség azért, hogy a zsúfolt kocsin a peronra szorult – ellenben a peron síkosságáért igen.

Felhasznált irodalom:
Kártérítés a síkos peron miatt = Pesti Napló, 1917. június 16.

Készítette: Egry Gábor