Népszava, 1914

Mi lesz a választójoggal?

A fenti címmel kívánt „nagy nyilvános népgyűlést” tartani a szociáldemokrata párt 1916 szeptemberének közepén, de ahogy az várható volt, a rendőrfőkapitány nem engedélyezte a rendezvény megtartását. A biztos elutasítás ellenére mégis miért próbálkozott ezzel a parlamenten kívüli baloldali párt? A tényleges cél a figyelemfelhívás volt, és azáltal a politikai napirend befolyásolása, nyomást gyakorolva részben a kormányra, de főként a parlamenti ellenzékre.
1916 nyarán–őszén már egyértelműen véget ért a háború kezdetén életbe lépett belpolitikai „béke”, a parlamenti pártok kiegyezésének időszaka. Elhagyva korábbi pártjukat, Károlyi Mihály és hívei már júliusban ellenzéki álláspontra helyezkedtek, majd a román támadás után, szeptemberben más pártok képviselői is keményen bírálták Tisza Istvánt és kormányát a hibás külpolitika, a határok megfelelő védelmének elmulasztása, valamint az erdélyi menekültek ügyének rossz kezelése miatt. 1914-gyel szemben tehát 1916-ban már nem működött a nemzeti összefogás belső ellentéteket felülíró jelszava – két év gyötrelmes háború után ez nem meglepő –, illetve mégiscsak beszélhetünk valamilyen egységről, de az éppen a kormány politikája és Tisza személye elleni politikai támadásokban nyilvánult meg.
A szociáldemokraták ebben a helyzetben kívántak üzenni a parlamenti ellenzéknek, elsősorban azt, hogy a „nagyképűsködő közjogi szőrszálhasogatás” helyett inkább a demokratikus „rendszerváltozással” foglalkozzanak és ennek érdekében újítsák fel a választójogi harcot. 1914 előtt a demokratikus(abb) választójogért folytatott küzdelem adott közös célt és keretet a parlamenti és az azon kívüli ellenzék számára, míg a háború első éveinek „békéjében” ezek a kapcsolatok érthetően meglazultak. 1916 őszén azonban a szociáldemokraták elérkezettnek látták a helyzetet arra, hogy a választójogot újra az egyik legfontosabb politikai kérdéssé tegyék. Miután a román támadás nyomán élesen vetődött fel a felelősség kérdése és ez ügyben Tisza maga is részben elismerte a kormány felelősségét, ezért a szociáldemokrata lap, a Népszava vezércikke is ezt állította a középpontba. Tisza „beismerését” üres frázisnak nevezte, mert „komoly miniszteri felelősségről csak ott lehet szó, ahol demokratikus választójog van”. E vezércikk után került sor a választójoggal foglalkozó népgyűlés meghirdetésére, majd betiltására, ami egy másik (politikai) szabadságjog, a gyülekezési jog helyzetére irányította a figyelmet. Ezt követően a szociáldemokraták nyílt körlevélben fordultak az országgyűlési képviselőkhöz a közéleti problémák ügyében, bár a „nyíltság” végül nem sikerült, miután a cenzúra a levelet nem engedte közölni. Sajátos módon viszont az ellenzéki képviselők válaszai már megjelenhettek a Népszavában, így az újság hasábjain a sajtószabadság (következetlen) korlátozására is felhívták a figyelmet.
Összességében tehát a szociáldemokraták elérték a céljukat, a korlátozások ellenére – vagy éppen azoknak is köszönhetően – sikerült befolyásolniuk a politikai napirend alakulását. 1916 szeptemberének végén Károlyi Mihály sürgette egy választójogi reformról szóló törvényjavaslat elkészítését a parlamentben, amihez más ellenzéki képviselők – többek között Apponyi Albert – is csatlakoztak. Majd 1917 elejétől már egyértelműen a választójog kérdése lett az egyik központi belpolitikai ügy Magyarországon, egészen a háború végéig.

Felhasznált irodalom:
A kormány felelőssége = Népszava, 1916. szeptember 14.
Munkások! Elvtársak! = Népszava, 1916. szeptember 15.
Gyűlésünket betiltották = Népszava, 1916. szeptember 16.
A keddi ülés előtt = Népszava, 1916. szeptember 26.
Varga Lajos: Kormányok, pártok és a választójog Magyarországon 1916–1918. Budapest, 2004. 25–31.

Készítette: Ignácz Károly

 

Népszava, 1916. szeptember 15.
Munkások! Elvtársak!

Hivatalos helyről sokszor elismerték, hogy a munkásság e válságos, nehéz időkben óriási, megbecsülhetetlen áldozatokat hozott, hogy a fronton harcoló katonák vitézsége, a műhelyekben és gyárakban dolgozó munkások éjjel-nappali munkája, páratlan erőfeszítése volt legfontosabb tényezője az ország védelmének. A képviselőházban eddig hiába kérdezték a miniszterelnöktől, hogy mi lesz a választójoggal?
A munkapárt vezére mindeddig csökönyösen hallgatott, amikor a jogkiterjesztésről beszéltek. Bizonyos, hogy a jelenlegi jogfosztó, reakciós rendszert akarja állandósítani.
Csütörtökön ismét megkérdezték tőle, hogy miért nem nyilatkozik a választójogról. Ez a kérdés is felelet nélkül maradt. Eljött tehát az ideje annak, hogy a dolgozó, súlyos áldozatokat hozó munkások szintén megkérdezzék, hogy a miniszterelnök miképpen vélekedik jogainkról. Ezért szeptember hó 17-én, délután fél 3 órakor
az Építőmunkások Otthonában (VII., Aréna út 68.) nagy nyilvános népgyűlést tartunk. Napirend: Mi lesz a választójoggal?
Jelenjetek meg nagy tömegekben a gyűlésén!
Elvtársi üdvözlettel a magyarországi szociáldemokrata párt

 

Népszava, 1916. szeptember 16.
Gyűlésünket betiltották

Lapunk pénteki számában nyilvános népgyűlést hirdettünk. Ezt a népgyűlést Budapest főkapitánya betiltotta és a betiltásról a következő véghatározattal értesítette a gyűlés bejelentőit:
A budapesti m. kir. államrendőrség főkapitánya.
9045/eln. sz. fk. 1916 res. Véghatározat.
Buchinger Manó, Garami Ernő, Biró Dezső és Farkas István budapesti lakosok bejelentik, hogy a budapesti munkások f. évi szeptember hó 17-én délután fél 4 órakor VII, Aréna-út 68. sz. alatt, az Építőmunkás-Otthon nagytermében „Mi lesz a választójoggal” napirenddel nyilvános népgyűlést szándékoznak rendezni.
Ezt a bejelentést tudomásul nem veszem és a gyűlés megtartását nem engedélyezem.
Így kellett határoznom, mert a gyűlés napirendje politikai tárgyú, az 1914. évi 5481/M.E., illetve az 1914. évi augusztus 1-ei 5735/M.E. rendelet szerint pedig politikai jellegű gyűlések tartása tilos.
Erről bejelentők nevében Buchinger Manó budapesti lakost (VIII, Conti-utca 4. sz.) azzal értesítem, hogy ezen véghatározatom 15 napon belül a m. kir. Belügyminiszter Úrhoz föllebbezhető.

Budapest, 1916. szeptember 15.

Boda főkapitány