Az első világháború kitörésével az antant és a központi hatalmak országai között ugyan megszakadtak a kulturális kapcsolatok, de a semleges országok államaival továbbra is élénk kulturális cserét folytatott Magyarország – legalábbis a lehetőségekhez képest. Ennek köszönhető, hogy bár Magyarország hivatalosan nem volt résztvevő, a magyar művészek közel 500 alkotással képviseltették magukat az 1915-ös San Franciscó-i világkiállításon. 1917-ban pedig „magyar és osztrák művészek” – árulkodó, hogy a két uralkodó nemzeten kívüli másik kilenc nemzetiség mennyire alulreprezentált volt a dualizmus kori nyilvánosságban – műveiből rendeztek kiállítást a semleges Hollandia kormányzati székhelyén, Hágában. A kiállítást az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregének Sajtóhadiszállása szervezte meg, amelynek művészeti csoportjában olyan jelentős képzőművészek dolgoztak, mint Mednyánszky László, Vaszary János vagy Stróbl Alajos. Ezeknek a „hadifestőknek” kéthetente kellett leadniuk egy, a háborút dokumentáló alkotást. A hágai kiállításra azonban nemcsak hadifestők jelentkezését vártak, és nemcsak háborús képpel lehetett pályázni, „hanem bármilyen műfajhoz tartozó alkotások is beküldhetők” voltak, ahogy azt a Budapesti Hírlap 1917. július 22-én közzétett rövid híre megfogalmazta.

Felhasznált irodalom:
A magyar művészet Hollandiában = Budapesti Hírlap, 1917. július 22.

Készítette: Csunderlik Péter

Budapesti Hírlap, 1917. július 22.
A magyar művészet Hollandiában

A cs. és kir. sajtóhadiszállás magyar és osztrák művészek műveiből Hágában kiállítást rendez. A kiállításon nemcsak a sajtóhadiszállás tagjai, hanem minden magyar és osztrák festő és szobrászművész részt vehet. A kiállítás, megfelelően Hollandia semlegességének, nem lesz hadi jellegű, és ezért arra nemcsak háborús képek, hanem bármilyen műfajhoz tartozó alkotások is beküldhetők. A műanyagot Bécsben egy művész-zsűri bírálja felül, amelynek magyar részről Vadász Miklós és Zádor István festőművészek a tagjai.