Bár az 1916-os berlini olimpia a háború miatt elmaradt, egy másik – igaz, a béke gondolatához kevésbé társított – világeseményről, az 1915-ös világkiállításról nem kellett lemondani. Már csak azért sem, mert annak egy, az európai hadszíntértől távoli semleges ország, az Egyesült Államok adott otthont. A Panama-Csendes Óceáni Nemzetközi Kiállítás (Panama–Pacific International Exposition) a tervek szerint 1915. február 20-án nyílt meg és 1915 decemberéig fogadta az érdeklődőket. Az expo elnevezése az 1914 augusztusában megnyitott Panama-csatornára utalt, amelynek nagy nemzetközi ünneplése szintén elmaradt a háború miatt. Az 1906-os nagy földrengés után újraépített San Franciscóban hatalmas területen berendezett kiállítási város impozáns épületei – a majd 150 méter magas, százezernyi, a napsütésben és éjjel (elektromos fénnyel megvilágítva) is káprázó, színes törtüveg darabokkal díszített Ékszer-toronnyal a középpontban – a feltörekvő nagyhatalom erejét hirdették, akárcsak a technikai csodák. Az automobilok, repülők, a telefon, a mozgóképtechnika még mind-mind gyerekcipőben jártak ekkor, így a közönséget – mint minden korábbi nagy világkiállításon – ámulatba ejtették a kor embere számára szédítő gyorsasággal fejlődő műszaki újdonságok. Felállították például a Panama-csatorna modelljét, amelyen a látogatók végigutazhattak, közben telefonon hallhatták a csatorna építésével kapcsolatos információkat. A Ford felállított egy összeszerelő-csarnokot, ahol minden délután három órán át folyt a munka és tízpercenként elkészült egy-egy új autó.
A világháború ellenére az esemény 24 ország részvételével zajlott és közel 19 millió látogatót vonzott a városba. Összehasonlításképp: a 11 évvel korábban, békeidőben, ugyancsak az Egyesült Államokban rendezett – olimpiai játékokkal egybekötött – St. Louis-i világkiállítást is csak néhány százezerrel többen látogatták meg, ám majdnem háromszor annyi, 63 ország volt jelen kiállítóként. 1915-ben a hadviselő felek nagyrészt visszamondták a részvételt – köztük Anglia és Németország is.
Hivatalosan Magyarország sem volt résztvevő, de a művészeti kiállításon mégis körülbelül 500 magyar alkotás is szerepelt, köztük olyan neves művészek magánúton kijuttatott művei, mint Munkácsy Mihály, Rippl-Rónai József, Czóbel Béla, Berény Róbert, Uitz Béla, Paál László, Iványi Grünwald Béla, Márffy Ödön, Fényes Adolf vagy Kernstok Károly képei. A kiállítás szervezői – ahogy Az Est is megjegyezte – kifejezetten rá is játszottak propagandájukban a háborúra: „Azt írták az európai műgyűjtőknek, hogy a San Franciscó-i kiállítás mostanában az egyetlen biztos hely a világon, amelyet bombák nem fenyegetnek, tehát kincseiket bízvást átengedhetik, s ez számukra a legjobb megőrzési hely.” Ám a távoli San Francisco olyannyira biztos helynek bizonyult, hogy a kiállított műtárgyak jelentős része soha nem is jutott vissza Európába, illetve egy részük 90 év után bukkant fel A Magyarország művészete: 1915 újrafelfedezése (The Art of Hungary: 1915 Revisited) című washingtoni kiállításon.
Felhasznált irodalom:
A San Franciscó-i világkiállítás. = Az Est, 1915. február 25.
Székely Miklós: Az ország tükrei. Budapest, 2012.
Készítette: Takács Róbert

Az Est, 1915. február 25.