Az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó hónapjaiban az ott élő nemzetiségek szinte önálló életet éltek, beleértve a magyarokat és székelyeket, vagy cseheket és horvátokat is. 1918 májusában a későbbi miniszterelnök, Bethlen István elnöklete alatt, illetve József főherceg védnökségével például gyűjtést rendeztek az erdélyi gyerekeknek – persze elsősorban a „székely gyermekeknek”. A gyűjtés lényege az volt, hogy a nők gyöngysoraikból egy szemet vegyenek le és adják oda a rászorulóknak. Az Erdélyi Gyermekekért Egyesület „egy szem gyöngyöt kér azoktól, akiknek nyakát gyöngysor ékesíti, egy szem gyöngyöt, amely majd erdélyi, székely gyermekek fájdalmát, nyomorát fogja enyhíteni”. Egy másik hír, amely szintén a Pesti Hírlap A társadalom és a háború rovatában jelent meg, a székely bakáknak rendezett kerti délutánról szólt: ennek „keretében lesz tombola, értékes tárgyakkal és szépségverseny. Bálóné híres szegedi konyhája halpaprikással és túrós csuszával fog a közönségnek kedveskedni. A 82-es székely bakák ünnepe minden támogatást megérdemel” . A magyar korona alá tartozó területekről más hírek is érkeztek. A székelyekről szóló információkkal egy napon jelent meg a tudósítás az 1918. május 15-én rendezett zágrábi színházi jubileumról. A félreértések elkerülése végett megjegyezzük: nem egy horvát színház ünnepelte ekkor jubileumát, hanem a horvátok lelkesen ünnepelték a cseh Nemzeti Színház fennállásának évfordulóját. A díszelőadás gyakorlatilag tüntetéssé alakult át a Monarchia korabeli szerkezete ellen, és a cseh-délszláv együttműködés jelképes akciójává vált. A zágrábiak a cseh himnuszt és a huszita dalok egyikét énekelték. A horvát Nemzeti Színház, illetve a zágrábi országos színház intendánsa ekkor az a Hreljanovics Guidó képviselő volt, aki „a horvát-szerb koalíció tagjaként” pár hónappal korábban fellépett a magyar színdarabok zágrábi bemutatása ellen. Az 1918. május 15-i díszelőadás valóban egyfajta szolidaritási tüntetéssé vált, de nemcsak a csehek és délszlávok közötti együttműködés volt fontos ekkor. „Röpiratokat osztottak, melyekben felhívják a közönséget, hogy anyagi áldozatokat hozzon a Laibachban alapítandó színház számára, mely új gócpontja lesz a délszláv eszmének.” Laibach – a jelenlegi Ljubljana – ma Szlovénia fővárosa. A két ország, Horvátország és Szlovénia mai vitáit elnézve – az Európai Unión belül ez talán az egyetlen rendezetlen határ jelenleg, miután a horvátok nem fogadják el a nemzetközi döntőbíróság tavalyi határozatát – meglepőnek tűnhet, hogy a horvátok és a szlovénok egyetértettek 1918-ban. (Száz éve a Monarchia két különböző feléhez tartoztak: a szlovénok Ausztriához, a horvátok Magyarországhoz.) Az akkori összeborulásnak volt magyarázata: az „illír eszme” a szlovének, horvátok és szerbek összefogását hangsúlyozta. Ez az összefogás – a horvátok egy részének felfogása szerint – nem jelentett volna 1917–1918 fordulóján szakítást az egész Monarchiával, legfeljebb Budapesttel. Egyes horvát és szlovén elképzelések szerint a „horvát jog alapján”, a Monarchia keretein belül, a Habsburg uralkodót horvát királlyá koronázva hoztak volna létre egy szlovének, szerbek és horvátok lakta államot. A később megvalósult délszláv állam ugyanakkor a csehekkel tényleg fontos kapcsolatokat épített ki 1918 után: cseh tőke virágoztatta fel a szlovén könnyűipart, de a kisantant részeként a későbbi Jugoszlávia és Csehszlovákia szoros politikai együttműködést is kialakított.

Felhasznált irodalom:
Az erdélyi gyermekekért = Pesti Hírlap, 1918. május 19.
A székely bakák kerti délutánja = Pesti Hírlap, 1918. május 19.
A prágai nemzeti színház jubileuma – Zágrábban = Pesti Hírlap, 1918. május 19.

Készítette: Szegő Iván Miklós

Pesti Hírlap, 1918. május 19. 
Az erdélyi gyermekekért

A József főherceg védnöksége alatt és Bethlen István elnöklésével Az Erdélyi Gyermekekért néven alakult egyesület szép és poétikus tervvel fordul a magyar asszonyokhoz: egy szem gyöngyöt kér azoktól, akiknek nyakát gyöngysor ékesíti, egy szem gyöngyöt, amely majd erdélyi, székely gyermekek fájdalmát, nyomorát fogja enyhíteni. A bizottság most küldte szét felhívását és kéri, hogy azok, akik a nemes célra le tudnak oldani egy gyöngyöt, küldjék Az Erdélyi Gyermekekért felírással ellátott csomagban Paar és Wolfers budapesti ékszerészcéghez (Koronaherceg utca 8.), ahol az egybegyűlt gyöngysort majd közszemlére teszik.  A székely bakák kerti délutánjaNyárai Antal és az Apolló-kabaré több művésze fog a Margitszigeten a bátorságukról, hazaszeretetükről híres székely bakák javára rendezendő kerti délutánon a közönség szórakoztatásáról gondoskodni. Rákosi Szidi növendékeinek élén kellemes meglepetéssel, újszerű ötletekkel fogja a közönséget szórakoztatni. A kerti délután keretében lesz tombola értékes tárgyakkal, és szépségverseny. Bálóné híres szegedi konyhája halpaprikással és túrós csuszával fog a közönségnek kedveskedni. A 82-es székely bakák ünnepe minden támogatást megérdemel.  Pesti Hírlap, 1918. május 19. A prágai nemzeti színház jubileuma – Zágrábban
Zágrábból jelenti tudósítónk: E hónap 15-én tartotta a prágai nemzeti színház jubileumát. Az ünnepségen – a cseh-délszláv szolidaritás nevében – nagy küldöttség képviselte Zágráb városát és pedig a Mihalovich bán alatt megválasztott dr. Szkulj zágrábi polgármester alatt. De a prágai ünnepséggel párhuzamosan – a zágrábi országos színházban is megtartották a prágai jubileumot. A zágrábi színháznak az újonnan kinevezett Hreljanovics Guidó képviselő, a horvát-szerb koalíció tagja, az intendánsa. A cseh jubileumra a színházi vezetőség egy cseh történelmi komédiát tűzött ki, Vrhlicky Éjszaka a Karlsteinon című darabját. A bevezető zene előtt a közönség elénekelte a cseh himnuszt, azután a „Liepa nasa”-t, végre a huszita forradalmi cseh dalt, a „Kdo jste bozi bojovnici”-t (Hol vagytok, Isten harcosai). Szűnni nem akaró tapsok és a cseh-délszláv szolidaritás melletti tüntetések következtek ezután. Röpiratokat osztottak, melyekben felhívják a közönséget, hogy anyagi áldozatokat hozzon a Laibachban alapítandó színház számára, mely új gócpontja lesz a délszláv eszmének. A zágrábi lapok pedig konstatálják, hogy „a színházi előadás az ünnephez méltó módon folyt le” s hogy „a számos bokréta és koszorú világosan jelezték, hogy ezen az estén Zágráb teljesen együtt érzett Prágával.”