Pesti Hírlap, 1914
Pesti Hírlap, 1914

Katonadolog

Szigeti József 1855-ben írt népszínművét, A Vén bakancsos és fia, a huszárt bemutatni a háború idején telitalálat volt. A történet szerint Sugár Mihálynak, a kiszolgált katonának (vén bakancsos) a fia, Laci, szerelmes lesz a kapzsi kocsmáros lányába, Ilonkába. A kocsmáros gazdag vőt szeretne magának, ezért cselhez folyamodik: Lacinak ígéri a leánya kezét, ha az elmegy Ilonka fivére helyett katonának. Laci elfogadja a feltételt és beáll a huszárok közé – négy év múlva kerül csak haza, de fél karja hiányzik. A kocsmáros nem állja a szavát és kiutasítja a fiút a házból. Némi bonyodalom után a szerelmesek természetesen egymáséi lesznek, hogy a mindenkori hölgyközönségnek legyen oka telepityeregni a keszkenőjét. A történetet a háború idején jóformán mindenki a magáénak érezhette, így nem is csoda, ha az 1916 tavaszán tartott premiert több tucat teltházas előadás követte. Érdekesség, hogy a darabot a Vígszínház társulata nem a saját otthonában, hanem a Népopera épületében állította színpadra. Az 1915-ben véglegesen csődbe jutott Népopera működtetését 1915 novemberének végén vette át a főváros, élére Márkus Jenő tanácsost nevezte ki, aki zenei képzettséggel és operettszerzői múlttal is rendelkezett. A Márkus által összeállított repertoár nem sokban különbözött az addigi gyakorlattól, folytatni akarta az opera- és operettelőadások sorozatát, de saját társulat hiányában csak vendégjátékokra számíthatott. Ezért került sor ebben az épületben A vén bakancsos és fia, a huszár premierjére a Vígszínház színművészeinek elődásában. A színház az 1915-1916-os évadban összesen 59 alkalommal vendégszerepelt az épületben.
A darab – a háborús környezettől függetlenül – korábban is nagy sikert aratott. 1876-77-ben New Yorkban tapsolt neki a közönség, 1883-ban Temesvárott is bemutatták. Végül 1917-ben megfilmesítették, rendezője Fekete Mihály volt. Az 53 perces némafilm restaurált kópiáját a MaNDA őrzi.

Felhasznált irodalom:
A vén bakancsos és fia, a huszár = Pesti Hírlap, 1916. március 3.
Magyar színháztörténet 1873–1920. Szerk.: Gajdó Tamás. Budapest, 2001.

Készítette: Kaba Eszter

Pesti Hírlap, 1916. március 3.
A vén bakancsos és fia, a huszár

Igaz gyönyörűség vár azokra, akik szombaton a Népoperában megnézik a Vén bakancsos és fia, a huszár előadását, amelyet a Vígszínház együttese rendez, mégpedig Móricz Zsigmond új átdolgozása szerint. A szereposztás is mutatja, mily kiváló gondot fordítanak arra, hogy a pompás parasztvígjáték igazán elsőrendű művészi keretben jusson közönségünk elé. Vendrey Ferenc valósággal predesztinálva van a vén bakancsos alakítására és bizonyára méltó utódja lesz annak a sok nagy magyar és külföldi művésznek, aki már játszotta ezt a parádés szerepet. Fenyvesy Emil csaplárosát is méltán várják a legnagyobb érdeklődéssel. Frici, kinek alakjában leghíresebb komikusaink kacagtatták már a publikumot, ugyancsak hivatott személyesítőre talál Huszár Károlyban és a darab ismerői alighanem már előre is örülnek a hatásnak, amelyet az együttes új tagja a „kis Fricike” kupléjával fog elérni. Diósy Nusi először lép fel népszínműben és először lép a közönség elé Vajda Dezső baritonista. Ilonkát Bánky Judit, a kántort Balassa Jenő adja. A darabot Szilágyi Vilmos rendezi, a zenei részeket pedig Stephanides Károly vezényli.