A főnemesi családok birtokait az örökség vagy a részenként történő eladás révén bekövetkező elaprózódástól a huszadik század elején a hitbizomány intézménye védte. Az 1687-ben életbe lépett törvény szerint ilyet eredetileg az uralkodó alapíthatott a birtokos kérésére, utóbb ezt a jogot a főnemesekre, majd a köznemesekre is kiterjesztették. Az alapításkor megjelölték a hitbizományba tartozó birtokokat és javakat, valamint az öröklés rendjét – ez utóbbi nem követte szükségszerűen az egyenes ági leszármazás elvét. A hitbizomány létrehozása azonban egyben a birtok feletti szabad rendelkezés jogát is korlátozta: többnyire elidegeníthetetlennek minősítette. Így aztán a hitbizománnyal gazdálkodni kellett, ha valóban jövedelmet szeretett volna a birtokos.
A nagy arisztokrata családok közül a Batthyányaknak a Vas megyei Körmend körül elterülő hitbizománya a maga 30000 katasztrális holdjával a nagyobbak, de nem a legnagyobbak közé tartozott, birtokosa pedig hercegi címet is bírt. Batthyány-Strattmann Ödön herceg halála után unokaöccse, Batthyány-Strattmann László kapta meg a hercegi címet és a birtokot. Az új földesúr zaklatott ifjúságát követően orvosnak tanult, erős katolikus hitétől hajtva a gyógyításnak, ezen belül a szegények gyógyításának szentelte életét. Ez a birtok kezelésében is megmutatkozni látszott. Bár a hitbizományt már régóta elsősorban bérletek alkották, ezeket a várható bérleti díj alapján osztották el. Az új birtokos azonban szociális alapú földbérleteket hozott létre, 250 holdon, egyelőre kísérleti jelleggel.

Felhasznált irodalom:
Szociális birtokpolitika egy hitbizományban = Pesti Napló, 1916. március 24.

Készítette: Egry Gábor