Ha hiszi az olvasó, ha nem, biztos látta már Pekár Gyulát, még ha azt sem tudja, kicsoda ő: a véleményes tehetségű turanista író állt ugyanis modellt a Nemzeti Múzeum előtti Arany János-emlékművet készítő Stróbl Alajosnak, mikor az egy markos legényt keresett szobrához. A nagy termetű Pekár mellbőségénél már csak a mellénye volt nagyobb: miután élete egy rövid szakaszában miniszteri rangban szolgálta a Friedrich-kormányt, élete végéig mindenkitől elvárta, hogy „miniszter úrnak” szólítsák, és mindig sértett, középszerű alkotóként elvetett minden negatív kritikát. Nem akadályozta hát önbizalomhiány, hogy olyan jelentős egyesületek vezetését vállalja el, mint a Petőfi Társaság (1920) és a Turáni Társaság (1919). Pekár Gyula a Turáni Társaság egyik alapítója, leglelkesebb és legambiciózusabb tagja volt, aki azonban számtalan közéleti szerepvállalása mellett sem hagyott fel irodalmi törekvéseivel. A konzervatív Budapesti Hírlap 1917. március 30-i számában kezdte el közölni folytatásokban Deli Hasszán című, török tárgyú elbeszélését.

Felhasznált irodalom:
Deli Hasszán = Budapesti Hírlap, 1917. március 30.
Ablonczy Balázs: Keletre, magyar! A magyar turanizmus története. Budapest, 2016.

Készítette: Csunderlik Péter

Budapesti Hírlap, 1917. március 30.
Deli Hasszán

Lapunk mai számában Pekár Gyula Deli Hasszán című történeti tárgyú hosszabb elbeszélésének közlését kezdjük el. Az elbeszélés, amely a tizenhetedik század elejének zivataros idején játszódik le, színes meséjű történet, s a kiváló szerző pompás előadása különösképpen méltóvá teszi olvasóink érdeklődésére. Pekár ezt az elbeszélését különben felolvasta a Petőfi Társaság nagygyűlésén, ahol meleg irodalmi sikerben volt része.