Háborús irodalom. Vasárnapi Újság, 1915

Háborús propaganda a polcokon – a megfelelő közgondolkodás kialakítására használj könyvet!

A háborús közhangulat fokozásához, az adott ország vagy szövetség által képviselt ideológia népszerűsítéséhez és „tudatosításához” az állami szervek különféle médiumokat használtak. Közvetlen hatást lehetett elérni a napilapokkal (ezek példányszáma jelentősen meg is ugrott a háborús évek alatt), a fotóriportokkal – ezek többségét szintén folyóiratokban hozták le, de pl. Az Érdekes Újság külön háborús albumokat is megjelentetett ezekben az években –, és nem utolsó sorban a mozgóképpel. A gondosan cenzúrázott hírek elvileg megfelelő irányba terelték a közgondolkodást, de a háborús lelkesedést és a „hadüzenet igazát” a gyújtósnak is használható napi sajtón túl maradandóbb nyomtatványokkal is igyekeztek befolyásolni.

A könyvpiac érzékenyen reagált a háborús helyzetre – legalábbis ezt támasztják alá a korszakban még meglévő, de elsősorban a 19. században fajsúlyos hetilap, a Vasárnapi Újság könyvajánlói is. A lapban levő irodalmi rovatban nem győzték hangsúlyozni, hogy a háború által elvett olvasási kedv érzékelhetően visszatért, de az új olvasói érdeklődés mégiscsak elsősorban a „mai eseményekkel összefüggő” irodalom felé irányul. A könyvpiac nem volt rest kiszolgálni az újonnan támadt igényeket: sietve igyekezett pótolni a hiányos hadászati és stratégiai ismereteket, elsajátíttatni az olvasóközönséggel a háborúról vallott ideológia kétségbevonhatatlan helyességét, olykor egészen vad képzettársításokra hagyatkozva.

Conan Doyle: Danger! Vasárnapi Újság, 1915
Conan Doyle: Danger!
Vasárnapi Újság, 1915

 
A kiadók a választható megjelenési formák közül a legolcsóbbat – azaz a mindenki által megvásárolható könyvformát – választották: a helyes elveket felsorakoztató füzetkék zöme az Olcsó Könyvtár sorozatban jelent meg. Mindez természetesen a felmerült igényekre reflektált – így A modern háború eszközei című könyv is, ami úgy számolt be a hadviselés újabb technikai eszközeiről, hogy az a laikusok számára is érthető legyen. A világháború okaiban, Angyal Dávid – az újság által kitűnő összefoglalásnak minősített – tanulmányában a szerző a háborút megelőző diplomáciai küzdelmekről ad számot, a háború alapvető okaként az angoloknak a német tengeri hatalom növekedése miatti féltékenységét jelölve meg. Szintén a háború okait elemzi az I. Vilmos császárnak, a mai német birodalom megalapítójának kilencven írása c. könyvecske – Supka Géza fordításában –, ami a „nagy császár” jellemét volt hivatva bemutatni az olvasóközönségnek, a császár levelezésén keresztül. Újra kiadták Thallóczy Lajos (Deli) 1913–1914-ben már megjelentetett Tudákos levelek című kétkötetes könyvét, ami a nagy utazó oroszországi kalandjait mesélte el – aktualitását ezúttal a hadszínterek részletes bemutatása adta. Sherlock Holmes megálmodójának, Conan Doyle-nak Angliáról szóló novellája (Danger!, megjelent 1914 júliusában) – melyben a szigetországnak tengeralattjárókkal történő kiéheztetése játssza a főszerepet – beteljesült utópiává vált a Vasárnapi Újság hasábjain. Ferdinand von Zeppelin (1838–1917) is megfelelő „kárpótlást” nyert a háborútól: kormányozható léghajója a hadászat nélkülözhetetlen eszköze lett, készítőjének életrajza pedig minden valamirevaló könyvespolc dísze. A háborút, pontosabban annak a hétköznapok gyakorolt hatásait a budapesti egyetemen 1914 decemberében tartott előadás-sorozattal próbálták még közelebb hozni a hátországban élőkhöz – az elhangzottak utóbb könyv formájában is megjelentek Háborús előadások címen.

Zichy Géza: A félkezű ember könyve. Vasárnapi Újság, 1915
Zichy Géza: A félkezű ember könyve.
Vasárnapi Újság, 1915

 
A háborús irodalomban már nagyon korán megjelentek a háború következményeire adott válaszok is: a frontról hazatérő rokkantak életét, a társadalomba történő visszailleszkedésüket nemcsak társadalmi akciókkal, továbbképzéssel, hanem „szakkönyvvel” is próbálták segíteni. A félkezű ember könyve – amit gróf Zichy Géza jegyzett – első kézből született beszámoló, hiszen szerzője (bár gyermekkori balesetből kifolyóan, de szintén) „csonkán” élte hétköznapjait. A művet egyfajta „életvezetési tanácsadóként” reklámozták, ami segít(het)ett megkönnyíteni a rokkantak hétköznapi életvitelét – a magyarázatokat képekkel szemléltették. A segítő szándék dicsérendő, a kérdés csupán az, mennyiben hasznosíthatóak egy arisztokrata javaslatai egy karját vesztett honvéd számára, aki korábban földművelésből élt, vagy éppen a vasiparban dolgozott?

 
Felhasznált irodalom:
Sipos Balázs: Az első világháború médiahatásai = Médiakutató, 2010. tavasz
Irodalom = Vasárnapi Újság, 1915. január 24.
Irodalom = Vasárnapi Újság, 1915. február 21.
Irodalom = Vasárnapi Újság, 1915. március 28.
Könyvek = Vasárnapi Újság, 1915. június 20.

 
Készítette: Kaba Eszter