Az Est

Egy furcsa rendelkezés a fa árának maximalizálásáról

Árszabályozás, ármaximálás, árukorlátozás és jegyrendszer – mindez az első világháború végére megszokottá vált a központi hatalmak országaiban, így Németországban, Ausztriában és Magyarországon is. A nyersanyagok elosztását, a szolgáltatások igénybevételét szabályozta az állam, mintát adva a későbbi államszocialista, illetve szovjet típusú rendszerek gazdálkodásához. 1918. augusztus 3-án Az Est azt közölte, hogy a fa esetén is megszabják maximális eladási árat. Az intézkedés kifejezetten a kisebb gazdálkodókat és a fogyasztókat sújtotta, a nagykereskedők és más faipari nagyvállalkozók érdekeinek meg éppen megfelelt. Egyrészt csak a kis tételben való eladásnál szabtak felső határt, ami a kisvállalkozókat érintette, másrészt helyi ármegállapító bizottságokat hoztak létre, amelyekben pedig a fogyasztók érdekei sérülhettek. A nagyvállalkozók érdekeit ugyanakkor további kitételek is erősítették: így például a fa exportjánál nem volt maximális ár, ezért a „kiviteli korlátozás hiányában, beállhat az az állapot, hogy Magyarországból kiszívódik a fa, a külföldi busás haszon reményében”. További visszaélésre adott lehetőséget az a rendelkezés, hogy nyersfának nyilvánították azt a fát, „amelynek termelése a szállítást megelőzőleg három hónapon belül történt”. Az Est megjegyezte ennek kapcsán: „Éppen itt a legtöbb visszaélés, és ezért a kitermeléshez legközelebb eső erdőhivatalok útján kellene megállapítani, hogy milyen idős a fa.” A vásárlók védelmében fontosnak tartotta azt is, hogy gondoskodjanak arról, hogy ne a termelőre vagy kereskedőre bízzák: „űrméterben vagy súlyban adja tovább a tűzifát”, „az űrméterben való mérés ugyanis a legtöbb esetben a fogyasztó rovására megy”. Igazi felfordulást végül a trianoni határváltozások hoztak a faáruk hazai piacán: a történelmi Magyarország szétdarabolása után az óriási erdőségek többségét a szomszédos országok szerezték meg. „Magyarország erdőségei az I. világháború előtt 7,3 millió hektárt, az ország területének 25,8%-át foglalták el. Trianon után az erdőterület mintegy 1,1 millió hektárra 85%-kal csökkent, és az ország területének csak 11,8%-át tette ki” – olvasható a Magyarország a XX. században című kiadványban.

Felhasznált irodalom:
Maximálták a faárakat = Az Est, 1918. augusztus 3.
Magyarország a XX században. Főszerk.: Kollega Tarsoly István Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár

Készítette: Szegő Iván Miklós


Az Est, 1918. augusztus 3.
Maximálták a faárakat

A hivatalos lap ma közli a faárak maximálásáról szóló rendeletét, amely szerint a kicsinyben való eladás esetében követelhető árakat a helyi faármegállapító-bizottságok állapítják meg. A rendelet tehát csupán a termelők túlkapásai ellen véd, a gőzfavágók, a nagykereskedők és a kiskereskedők uzsorájának megfékezése az ezen rendelettel megszervezett helyi faár-megállapító bizottságoktól fog függni. E bizottságokban egy tag a fogyasztók érdekeltségéből is helyet foglal, ami azonban kevés, mert így a bizottság többi tagjai majorizálhatják a fogyasztók érdekeit védőt. A bizottság az árukért követelhető legmagasabb árakat a készkiadások figyelembe vételével akként állapítja meg, hogy kereskedői haszon címén a nem termelő legfeljebb tíz százalékot, a termelő legfeljebb öt százalékot számíthat hozzá a megállapított ártételekhez. A rendelet szerint egy vagon (tízezer kilogramm) kemény tűzifa, amely eddig 1500 koronába, sőt többe is került, a legjobb minőségben ezer korona. A fenyő tűzifa ára átlag öt-tíz százalékkal drágábban van megállapítva, mint a négyféle minőségű kemény tűzifa. A rendelet ugyan megállapítja a termelő és a nem termelő hasznát, azonban szükséges lenne annak a leszögezése is, hogy ha a kereskedő ab erdő vásárolna fát, akkor se lehessen semmiféle felszámítás mellett magasabb ára a fának. Még akkor sem, ha maga a termelő hozza saját raktárából forgalomba. A rendelet legnagyobb hiánya az, hogy nyersfának deklarálja azt a fát, »amelynek termelése a szállítást megelőzőleg három hónapon belül történt«. Éppen itt a legtöbb visszaélés és ezért a kitermeléshez legközelebb eső erdőhivatalok útján kellene megállapítani, hogy milyen idős a fa. Aki a rendeletet megszegi, vagy kijátssza, kihágást követ el és hat hónapig terjedhető elzárással és kétezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntethető. A fauzsora megakadályozásának egyetlen eszközéről, az iparigazolvány megvonásáról a rendelet nem intézkedik.
A fa árának maximálása a faanyagoknak Magyarországon kívül való eladására nem vonatkozik. így tehát, kiviteli korlátozás hiányában, beállhat az az állapot, hogy Magyarországból kiszívódik a fa, a külföldi busás haszon reményében. Feltétlenül gondoskodni kell arról, hogy ne a termelő, vagy kereskedő tetszésébe bízassék, vajon űrméterben, vagy súlyban adja tovább a tűzifát és ezért a rendeletbe bele kellene venni azt az intézkedést, hogy a fogyasztó ott, ahol a fa szekér- vagy vágánymérlegen mérlegelhető, űrméter címén semmi esetben megrövidíthető ne legyen. Az űrméterben való mérés ugyanis a legtöbb esetben a fogyasztó rovására megy.