Népszava, 1914

A román képviselőház a zsidók egyenjogúsításáról szavaz

Címkék
Románia, zsidó

Elfogadta a román képviselőház a „zsidótörvényt” – írta 1918. augusztus 3-án a Népszava. A XX. században néhány évvel később hozott, többek között jogkorlátozással, vagyonelkobzással járó törvényekkel szemben Romániában 1918 augusztusában a zsidóság egyenjogúsítására hoztak törvényt. Délkeleti szomszédunk ekkor nem volt teljesen független állam: májusban különbékét kötött ugyan a központi hatalmakkal, de megszálló erők maradtak a területén – alapvetően német, de részben osztrák-magyar és bolgár befolyás is érvényesült az országban. Marghiloman, a németbarát miniszterelnök verekedte át a parlamenten a zsidóság egyenjogúsításáról szóló törvényt, közben „utalt arra, hogy a zsidókérdés megoldására nem a központi hatalmak kényszerítették Romániát, hanem Romániának európai helyzete követeli”. A zsidókérdésben a román elit valójában megosztott volt: a Népszava beszámolója szerint Alexandru C. Cuza egyetemi tanár, aki „évtizedek óta Románia legnagyobb antiszemitái közé tartozik” és néhány nacionalista szavazott a törvényjavaslat ellen.
A zsidóság jogi-politikai emancipációja, állampolgári egyenjogúsítása régóta húzódó kérdés volt Romániában. Az 1918-as képviselőházi vita nem is az utolsó lépés volt ebben a folyamatban, amely a román királyságban csak az I. világháború után, az 1923. évi alkotmány révén zárult le – egy időre, mert a harmincas években, mint látni fogjuk, ismét korlátozások lépnek majd életbe. 1923-ban is csak azért került be az egyenjogúsítás a román alkotmányba, „mert a békeszerződés megkövetelte Romániától, hogy minden – összességükben jelentősen megnövekedett létszámú – kisebbségének egyenlő állampolgári jogokat biztosítson. Az egyenlő állampolgári jogok megtagadásának jogi alapja az volt, hogy állampolgár csak keresztény vallású ember lehetett, a zsidókat nem ismerték el állampolgárnak; az 1866. évi alkotmány híres 7. cikkelye fogalmazta meg ezt”.
Az 1918-ban létrejött Nagy-Romániában 1922-től ismét erősödött az antiszemitizmus. A zsidókat Romániában magyarbarátnak vagy „bolsevik hajlamúnak” minősítették. A zsidó emancipáció után Cuza létrehozta saját mozgalmát, a Liga pentru Apărarea Național Creştină-t (a Keresztény Nemzetvédelem Ligáját, LANC). Ez a szervezet kvótákat követelt a zsidók továbbtanulásának korlátozására (numerus clausus). 1927-ben ebből a mozgalomból vált ki a fasiszta jellegű Szent Mihály Arkangyal Légiója, amelyet a szélsőségesen antiszemita Corneliu Zelea Codreanu alapított; ez a szervezet 1930-ban vette fel a Vasgárda nevet. 1937-ben pedig az az Octavian Goga, Ady Endre egykori barátja alakított kormányt Romániában, aki ekkor már az antiszemita Keresztény Nemzeti Párt vezetője volt, és akit Cuza is támogatott. Ez a kormány zsidókat diszkrimináló szabályokat léptetett életbe.

Felhasznált irodalom:
A román képviselőház elfogadta a zsidótörvényt = Népszava, 1918. augusztus 3.
Roth Endre: Zsidóság és antiszemitizmus Forrás: Eszmélet, 2002. január 1.
Romania Forrás: The YIVO Encyclopedia of Jews in Eastern Europe 

Készítette: Szegő Iván Miklós


Népszava, 1918. augusztus 3.
A román képviselőház elfogadta a zsidótörvényt

(Bukarest, augusztus 2.) A kamara tegnap harmadik olvasásban 84 szóval 13 ellenében elfogadta a zsidótörvényt. Néhány nacionalista Cusa egyetemi tanárral az élén, szavazott ellene, aki évtizedek óta Románia legnagyobb antiszemitái közé tartozik. Szavazás előtt Marghiloman miniszterelnök és Arion külügyminiszter beszélt. Marghiloman utalt arra, hogy a zsidókérdés megoldására nem a központi hatalmak kényszerítették Romániát, hanem Romániának európai helyzete követeli. Arion külügyminiszter szembeszállt azokkal a hírekkel, amelyek szerint a lakosság a törvénnyel elégedetlen. A javaslat majdnem változatlanul emelkedett törvényerőre, csupán az országban születés megkívánt bizonyítását könnyítették meg jobban.