A női munkavállalók száma ugrásszerűen megnőtt a háborús évek alatt. Asszonyok söpörték az utcát, ők álltak a gyári futószalagok mellett, nők gondozták a sebesülteket és persze ők nevelték a gyerekeket, amellett, hogy még a háztartást is ők vezették.
Helytállásuk ebben az időszakban nélkülözhetetlennek bizonyult, így – módjával persze, de – a kormányzat is kénytelen volt valamelyest engedni a minőségibb életlehetőséget követelő „női nyomásnak”. Az anya- és csecsemővédelmi intézkedések a nők élethelyzetének javítását (is) célozták, de emellett az a nyilvánvaló szempont is szerepet játszott a védőnői rendszer létrehozásában, hogy a háború okozta népességfogyást egy egészséges új nemzedék felnevelésével valamennyire ellensúlyozni tudják.
A női választójogra a háború alatt végig nemet mondott Tisza István és köre, de az oktatás kérdésében mégis engedni kényszerült a politikai vezetés. 1917 őszén Apponyi Albert közoktatásügyi miniszter fogadta a nők küldöttségét, akik nemük képviseletében követelték, nyissák meg a nők előtt a jogi és műegyetemi fakultásokat.
A kérésüket a miniszter meghallgatta, de annak elfogadására csak egy évvel később, már a háború lezárása után került sor.

Felhasznált irodalom:
Nők a jogi egyetemen = Pesti Hírlap, 1917. november 17.

Készítette: Kaba Eszter

Pesti Hírlap, 1917. november 17.
Nők a jogi egyetemen

Pénteken délután dr. Gyomai Zsigmond a nők küldöttségét vezette gróf Apponyi Albert közoktatásügyi miniszterhez. Baracs Margit tolmácsolta a miniszter előtt a nők óhajtását, hogy nyissák meg számukra a jogi egyetem kapuit. Apponyi miniszter válaszában kifejtette, hogy a kormánynak az az álláspontja, hogy a nők előtt az egyetem jogi fakultását, úgyszintén a műegyetemet meg kell nyitni. Hangsúlyozta a miniszter, hogy ez alatt nem azt kell érteni, hogy a nők tulajdonképpeni hivatásuktól: a családtól elvonassanak. Ezután Fodor Klára mondott a miniszternek köszönetet.