A világháború utolsó időszakának leginkább németbarát minisztere, a kereskedelmi tárca vezetőjeként a bárói rangot frissen megszerző Szterényi József új rendelettel rukkolt elő 1918 szeptemberében. Még az adott ágazatban is meglepetést keltett a jogszabály, hiszen e piaci szegmenst (a cipőiparról és a cipőjavítási tevékenységről van szó) már szabályozta egy 1918. áprilisi rendelet, ami nem bizonyult sikeresnek, csak a cipőhiányt fokozta. A szeptemberi intézkedésnek a lényege pusztán az árdrágítás volt. Az új rendeletről Az Est így számolt be: „Hivatalosan ezt a drágítást a bőrárak emelésével, a munkabérek emelkedésével és a szükséges kellékek megdrágulásával indokolják. Ami az áremelkedés mértékét illeti, a mechanikai cipőgyárosok által gyártott cipőknél, valamint a vegyes és középüzemek által gyártott cipőknél a többlet négy-tíz korona; a kisiparos által előállított, varrott talpú, magas szárú férficipő 150 korona helyett 210, a szeges magas szárú cipő régi 145 koronás ár helyett 180 korona lesz.” (Mechanikai cipőgyárak alatt az adott korban a nagyüzemi cipőgyárakat értették. A „mechanikai” gyárak közül bő tíz év múlva a legnagyobb 1929-ben a Honi Ipar szerint a Titánia Cipőgyár Rt. volt, körülbelül 1200 pár cipőt állított elő naponta.)
Az 1918-as rendelet szabályozta a javítási szolgáltatásokat is, ami a kisiparosokat érintette: „A talpalás árát az eddigi 9-10 korona helyett 18 koronában, a gyermekcipő talpalását 7 korona helyett 10 koronában állapították meg” – írta Az Est. A szolgáltatásokat nemcsak miniszteri rendeletek szabályozták. 1918 nyarán például megengedték a hatóságok (miután lett elég alapanyag), hogy a cipőket legalább megsarkalhassák a suszterek.
Felhasznált irodalom:
Az új cipőrendelet megdrágítja a cipőt = Az Est, 1918. szept. 8.
Tetőtől – talpig. Adatok a magyar iparról, amelyeket minden magyar embernek tudnia kell = Honi Ipar, 1929/4.
Szegő Iván Miklós: 1918 nyara: megengedik a cipősarok-javítást = Elsovh.hu.
Készítette: Szegő Iván Miklós
Az Est, 1918. szept. 8.
Az új cipőrendelet megdrágítja a cipőt
Báró Szterényi József kereskedelmi miniszter ez év április végén bocsátotta ki a cipőrendeletet, amely a cipők és a cipőjavítások árát szabályozta. A rendeletnek egyéb foganatja nemigen volt, minthogy a cipő nagyjában eltűnt, s ami kevés mégis a piacon maradt, megdrágult. A bajokon, úgy látszik, nem tudott úrrá lenni a kormányhatalom sem s most, hogy ismét erőteljesen rendet kell teremteni, a rendcsinálásnak eszköze megint csak egy rendelet, amely a régihez képest drágábbá teszi az árakat.
Hivatalosan ezt a drágítás a bőrárak emelésével, a munkabérek emelkedésével és a szükséges kellékek megdrágulásával indokolják. Ami az áremelkedés mértékét illeti, a mechanikai cipőgyárosok által gyártott cipőknél, valamint a vegyes és középüzemek által gyártott cipőknél a többlet négy-tíz korona; a kisiparos által előállított, varrott talpú, magas szárú férficipő 150 korona helyett 210, a szeges magas szárú cipő régi 145 koronás ár helyett 180 korona lesz. A talpalás árát az eddigi 9-10 korona helyett 18 koronában, a gyermekcipő talpalását 7 korona helyett 10 koronában állapították meg.
Az új rendelet holnap jelenik meg és leglényegesebb intézkedései a következők:
Mechanikai cipőgyárak által gyártott merev fatalpú cipő (42-46. sz.) kicsinybeni eladásban 40 korona, munkáscipő hasítékbőrből 66 korona, női cipő 59 korona. Magas szárú férficipő (felsőbőr, borjúbőr, boksz, sevró), 83 korona 5 fillér, magas szárú női cipő 81 korona, női félcipő 74 korona 50 fillér.
Kisiparosok által előállított cipőknél Budapesten: szeges talpú cipő, mérték után teljesen bőrből (férfi magas szárú) 180 korona, férfi félcipő 175 korona, női magas szárú 175, női félcipő 170 korona; – kisebb városokban 20-35 koronával olcsóbb. Mérték után készült gyermekcipők. három nagyság szerint: 100-110-120 korona. Férficsizma borjúbőrből 220, hasított bőrből 190 korona.
A cipőjavítási munkák árai: férfi vagy női cipőfejelés talpalással együtt (szeges) Budapesten 40 korona, sarokjavítás 6, gyermekcipő talpalás 10, sarkalás 3,50 korona.
