„Őrült és sarlatán: mondták sokan, s ugyanakkor ifjú emberek szánakozva néztek végig rajtunk, ha ki mertük jelenteni, hogy Goethe vagy Shakespeare lehetett olyan jó író, mint a Mesteremberek költője. Csak nyugodt és türelmes ítéletet nem lehetett hallani róla” – írta Kassák Lajosról
Címke: sajtó
Egy összetört románc – a kormány és a sajtó szenvedélyes viszonya 1917/18 telén
1917–1918 fordulóján rendkívül fagyossá vált a magyar kormány és a sajtó viszonya. Vázsonyi Vilmos, aki a világháború előtt mind ellenzéki politikusként, mind ügyvédként a sajtószabadság ügyében (is) keményen bírálta a kormányzatot,
Vajon megjelenik-e még az újság?
A Pesti Napló még 1917. október 31-én jelentette be olvasóinak, hogy a papírhiány miatt a kormány korlátozta a rotációspapír rendelkezésre bocsátott mennyiségét, ezért a lapok csak 2, 4, 6 illetve legfeljebb 8 oldal terjedelemben jelenhetnek meg. A Pesti Napló már aznap is csupán 8 oldalas volt.
Francia ármány Spanyolországban?
Spanyolország „forradalma” – illetve annak híre – 1917. október elején jutott el Az Est olvasóihoz. A tudósítás nem kínált elfogulatlan elemzést a rendkívül összetett hispániai helyzetről, hiszen mindent a világháborús részvétel szemszögéből nézett, épp ezért az események mögött az antant machinációt látta és láttatta.
Erősítsük meg egyetlen acélos fegyverünket – agitációs hét a Népszaváért
Jó ötlet-e, ha egy újság akkor indít előfizetési kampányt, amikor emelkedik a lap ára? És úgy, hogy azzal „büszkélkedik”, hogy milyen sok fehér, üres hely van a lapban? Ráadásul akkor, amikor a potenciális előfizetőinek jó része szegény?
Ne jöjjön el a szabadkőművesek országa – Rákosi Jenő bírálja a magyarországi „titokban bujkáló szektát”
A dualizmus kori főszerkesztőknek, laptulajdonosoknak és befolyásos politikusoknak kedvelt eljárása volt, hogy legsarkosabb véleményeiket nem a saját nevükkel felvállalt véleménycikkeikben, hanem a saját lapjukba beküldött álneves olvasói levelekben fogalmazták meg. Tisza István ekképp írogatott 1911-ben elindított konzervatív-liberális folyóiratába,
Tisza István, a Népszava új munkatársa
„A Népszava új munkatársa, egyelőre még csak alkalmi munkatársa ugyan, de elég szorgalmas munkatársa, gróf Tisza István úr munkapárti képviselő. Régebben azt hittük, hogy semmi jó oldala sincsen annak, hogy Tisza István gróf Magyarország miniszterelnöke volt. De most be kell látnunk, hogy tévedtünk.