1917. október 15-én a Párizs melletti vincennes-i erdőben kivégezték a világ leghíresebb kémnőjét, Mata Harit – azóta már jogerősen kimondatott, hogy ártatlanul: nem ő volt az ún. H-21-es kémnő, aki francia hadititkokat juttatott el német tiszteknek.
A hidegháború idején vált fogalommá a „bolgár esernyő”: a bolgár titkosszolgálat és a KGB által közösen kifejlesztett csúcsszerkezet, egy esernyőnek álcázott gyilkos fegyver, amellyel egy tömött pályaudvaron is észrevétlenül lehetett mérget lőni az áldozat
Amilyen kitüntetett figyelmet szentelnek a hidegháborús kémfilmekben Nyugat-Berlinnek, olyan sokat foglalkoztak az első világháború alatt a szembenálló felek médiumai Belgiummal. A Játék határok nélkül legendás főbíráját, Dönit adó kis ország a kölcsönös démonizálás
A kémkedés gyanúja gyakran merült fel olyan személyiségekkel kapcsolatban, akik a hadban álló ellenséges országokban születtek vagy onnan érkeztek, ráadásul kapcsolatban álltak baloldali társadalmi szervezetekkel, személyekkel. Tipikus példa erre özv. Polányi Mihályné Wohl Cecília esete.
A háborús propaganda egyik fő funkciója a hátország háború iránti elkötelezettségének, sőt lelkesültségének fenntartása és erősítése volt. A hadviselő felek sajtója saját katonáik hősiessége mellett részletesen beszámolt az ellenség „rémtetteiről”, kegyetlenségéről és gonoszságáról is.
A világháborút megelőző évek nyilvánosságában a magyarországi nemzetiségek alapvetően kettős szerepben jelentek meg. Magyarosodásukkal a nemzeti eszme diadalát hozó csoportként, és a nemzetállam megteremtésének legfőbb akadályaként is.
A kémfélelem igazi időszaka a hadüzenetek utáni hetekben következett el. Azonban az idegenek mindig is gyanúsnak számítottak, félelmet ébresztettek – különösen, ha nem csupán életmódjuk, szokásaik, hanem megjelenésük is különbözött.
