Világ

Harisnyakötőre erősített fényképezőgép, dupla fenekű tejeskanna, kétbélésű kalapok – Belgium mint „kémtanya”

Amilyen kitüntetett figyelmet szentelnek a hidegháborús kémfilmekben Nyugat-Berlinnek, olyan sokat foglalkoztak az első világháború alatt a szembenálló felek médiumai Belgiummal. A Játék határok nélkül legendás főbíráját, Dönit adó kis ország a kölcsönös démonizálás elsődleges terepeként működött a világháború éveiben. Mivel a Belgium semlegességét garantáló Nagy-Britannia az antant propagandájában „áldozatként” reprezentált belgák védelmével indokolta hadba lépését – 1914 után belgiumi menekültek tömege érkezett a szigetországba, közéjük tartozott története szerint Hercule Poirot is (Agatha Christie első Poirot-története 1920-ben jelent meg, nem függetlenül a fenti „Belgium-diskurzustól”), szükségszerű volt, hogy hamar elterjedjenek – mintegy a harci szellemet növelendő – a belgiumi „német kegyetlenkedésekről” szóló hírek. Hozzá kell tenni: a Schlieffen-tervnek megfelelően a Belgiumon átgázoló német hadseregről nem állítható, hogy mindent megtett volna „jó hírneve” megőrzése érdekében, talán hadd utaljak csak a leuveni könyvtár felgyújtására. Ám az azonban mégiscsak túlzás volt, ami az antant propagandájában megjelent a belgiumi kegyetlenségek vonatkozásában: megkínzott és keresztre feszített antantkatonákról, levágott mellű apácákról szólt a fáma, amely történetek a szimbólumok nyelvén arra utaltak, hogy a „pogány”, „hun” németek nem is az antant, hanem az Isten és az európai keresztény civilizáció ellen harcolnak. Természetesen a központi hatalmak propagandagépezetét se kellett félteni: a belgiumi atrocitásokat legitimálandó hamar megjelent a „Belgium mint kémtanya” képzet: e szerint a belgiumi tisztogatások (amelyek közül a postagalambok kiirtását az alábbi cikk is felvállalja) csak válaszok voltak a belga orgyilkosok, magukat „civileknek” álcázó mesterlövészek és a gáláns német katonák jóindulatával visszaélő kémnők nemtelen akcióira. Eme képzet lenyomata a Világ 1915. március 19-én megjelent, Kémkedések Belgiumban című írása, melynek már kezdőmondata leszögezi: „Belgium régi időktől fogva kedvelt tanyája volt a kémeknek.” A cikk egy hatvanas évekbeli James Bond-filmet megszégyenítő eszközfelsorolással is él, bemutatva, miféle ördögi praktikákkal dolgoznak a központi hatalmak ellenségei Belgiumban: harisnyakötőre erősített fényképezőgép, kettőstalpú cipők, kétbélésű kalapok, dupla fenekű tejeskannák, osztrigába rejtett levelek említtetnek „A rémhír az a tükör, melyben a »kollektív tudat« saját vonásait szemléli” – idézik Stéphane Audoin-Rouzeau és Annette Becker az első világháborúban harcoló Marc Bloch-nak a háborús rémhírterjesztésről szóló gondolatát Az újraírt háború című új, kultúrtörténeti munkájukban. Nos, a Világ most következő cikke is többet árul el a központi hatalmak újságot író és olvasó polgárainak pszichéjéről, mintsem a tényleges belgiumi viszonyokról.

Felhasznált irodalom:
Stéphane Audoin-Rouzeau – Annette Becker: 1914-1918, Az újraírt háború. Budapest, 2006.

Készítette: Csunderlik Péter

Világ, 1915. március 19. 
Kémkedések Belgiumban

Belgium régi időktől fogva kedvelt tanyája volt a kémeknek. Még jóval a háború kitörése előtt elárasztották az országot angol kiküldöttek, akik gondos jegyzeteket készítettek az utakról és erődökről, és elkalandoztak Luxemburgba, sőt Németországba is. Nagyon sok francia kém is működött Belgiumban. A kémkedéseknél nagyobb szerepet játszottak állandóan a nők. Legtöbbnyire apró, a harisnyakötőre erősített fényképezőgéppel voltak felfegyverkezve és mialatt látszólag valami to[i]letthibát igazítottak meg, felvételeket készítettek fontos stratégiai helyekről. A leghíresebb Belgiumban működött kém Harting orosz tábornok volt, akit csak évek múltán sikerült leleplezni. A mostani háború első felében sok gondot okoztak a németeknek a kémek, akik Antwerpen elestéig úgyszólván zavartalanul működtek. A háború kitörésekor parasztoknak, pásztoroknak öltözött belga katonatisztek vitték a fontos híreket Antwerpenbe. Nagyon sok postagalamb is volt működésben, amíg a németek ki nem irtották őket. Újabban a holland határra terelődött a kémek működése. A német határőröknek feltűnt, hogy nagyon sok áldott állapotban lévő asszony megy át a határon. A megejtett vizsgálat kiderítette, hogy az angolok angol lapokat és titkos jelentéseket csempésztek át ily módon a határon. Az angol lapok átcsempészése Hollandiából Belgiumba most egész külön iparág. Eleinte kettőstalpú cipők, kétbélésű kalapok voltak használatban. Újabban dupla fenekű tejeskannák szolgálják a célt, sőt az osztrigák héjában is találtak már leveleket. Mintegy tizennégy napja végre ismét megnyitotta a német hatóság a postai forgalmat Belgium és Hollandia között. Csak a cenzúra működik szigorúan. Azóta megszűntek a levélcsempészek. A kémek eddig sem árthattak sokat a hódító németeknek, ezután pedig még kevesebbet árthatnak.