Népszava, 1914

Szilveszteri babonák és a jegyrendszer éve

1915: a jegyrendszer bevezetésének éve. Előbb a lisztjegyek, majd a tejigazolványok jelentek meg, végül az év végén, december 28-án kormányrendelet hirdette meg a kenyérjegyeket. „Az egész mindenséget új rendszer kormányozza, a jegyrendszer. A naprendszer is átváltozik jegyrendszerré” – nem véletlenül kezdődik tehát így egy „bolond álom” leírása a Népszava szilveszteri glosszájában. Abban a szociáldemokrata újságban, ahol egyébként sokszor követelték és támogatták az állami beavatkozást, az alapvető élelmiszerek központi elosztását. A kis cikket nemcsak ezért érdemes elolvasni, hanem mert megismerhetünk száz évvel ezelőtti szilveszteri babonákat is.

Felhasznált irodalom:
Mit álmodtunk újévre? = Népszava, 1916. január 1.

Készítette: Ignácz Károly

Népszava, 1916. január 1.
Mit álmodtunk újévre?

A szilveszteri babonáknak sok fajtájából legérdemesebb azokat megtartani, amikben nem hisz az ember. Ha például eladó lány vagyok, szeretnék férjhez menni, Szilveszter éjszakáján ólmot öntök, hogy megtudjam, micsoda foglalkozású úr lesz a vőlegényem, aztán az ólom lyukas talpú bakancsot, meg rongyos köpönyeget mutat – biztosra vehetem, hogy a jövendőbelim hadseregszállító lesz, és már előre törhetem a fejem, hogy hova rejtsem az ékszereimet, amikor kedves jó férjemet becsukják. Hát nem bosszantó ez? Inkább nem hiszek ebben.
Ha aztán nem öntök ólmot, hanem lefekszem, hogy újévre virradó reggelig megálmodjam a következő esztendőben rám következő sorsot, mert hát tudni kell, hogy amilyen a szilveszter éjszakai álmom, olyan lesz az újesztendőm: ha végrehajtóval álmodom, ellicitálnak; ha fiskálissal, pörlekedem; ha a feleségemmel, háborúba visznek – hát ilyen esetben, legjobb le se feküdni, így aztán az ember teljes bizonytalanságban marad a sorsa felől, ami még mindig jobb, mint a bizonyos rossz. Legokosabb, ha ebben sem hiszek.
Az ember egyébként azt is teheti, hogy fütyül minden babonára, szokásra és szilveszter éjszakáján csak azért is lefekszik, mert a múlt újesztendőtől mostanáig nem ért rá aludni és álmodik. Bolondokat álmodik össze-vissza, például ilyenformát: Az egész mindenséget új rendszer kormányozza, a jegyrendszer. A naprendszer is átváltozik jegyrendszerré. Most már nemcsak az újságíróknak van mindenféle jegye, hanem mindenkinek van, azzal a különbséggel, hogy ezek nem potyajegyek. Még a mezők liliomai is jegy ellenében kapják a ruházatot és az égi madarak hasonlóképen az élelmet. A szellő csak úgy mehet át a pesti oldalról a budaira, ha jegyet vált a Lánchídon vagy a propeller-kapitánynál. A moziba is csak úgy eresztenek be legújabb ismerősöddel, ha előbb jegyet váltasz vele szűk családi körben. Szóval minden a jegyrendszer alapján történik, természetesen a liszt- és kenyéradagolás is.
Ilyen körülmények között megesik, hogy valami kedves vendéget kapsz, például az anyósodat unokáival és egy csomó, még eladatlan leányával. A kedves vendégek mindjárt azon kezdik:
– Képzeljétek, otthon felejtettük a kenyérjegyünket!
Persze, ezt azért mondják, hogy te, ha megpukkadsz is bele, udvariasan kijelentsd:
– Nem baj, édes mama, majd csak megleszünk valahogy néhány napig.
A néhány nap csakugyan elegendő arra, hogy a kedves vendégek a kenyérfüzeteket fölegyék, hogy minden lisztadag sütemény alakjában a kávéjukba kerüljön, de nem elég arra, hogy a mulatságot megunják és elmenjenek. Magad már szédelegsz a kenyérhiánytól, de a vendégek még állják a sarat és az istennek se mozdulnak. Fölmégy a jegyzőhöz, bíróhoz, szólsz az alispánnak, táviratozol a miniszternek, hogy tekintettel erre meg arra, utaljon ki neked néhány adag kenyeret és egy kis lisztet. A jegyzőt becsukták a bíróval együtt, mert másfél kiló kenyérrel többet porcióztak ki a maguk számára, mint dukált volna. Az alispán nem ér rá, mert férjhez ment a lánya és most abban szaladgál, hogy a násznép minden egyes tagját egy-egy kenyérutalvánnyal lepje meg. Egyébként azt beszélik, hogy a lányával óriási hozományt ad: egy hónapra való lisztjegyfüzetet. A miniszter bajban van, az ellenzék szorongatja, mert a tárcájában duplaporciós kenyérjegyeket találtak.
Mit csinálsz? A vendégek nem pusztulhatnak el éhen, ha már az ördög nem vitte el őket. Legjobb lesz, ha betörsz a pékhez és ha sikerül, szép szerivel lopsz, ha nem, akkor a kenyérvágó késsel egyet nyisszantasz a péken:
– Kérek ezen jegy ellenében két kiló kenyeret.
Hazarohansz a véres kenyérrel, aminek otthon tapsolni fognak és kijelentik:
– Úgy látszik, nálatok könnyen lehet kenyérhez jutni. Ha így van, akkor maradunk még egy pár hétig.
Erre jönne a gutaütés, de megelőzi a csendőr, aki belép, boldog újévet kíván és letartóztat rablógyilkosság miatt. Szomorúan lépkedsz a csendőr előtt, majd a kíváncsiság furkálni kezd.
– Mondja, csendőr bácsi, mit kaphatok?
– Törvény szerint kötelet kéne kapnia, de nagyon sok enyhítő körülmény szól mellette. A péket fölboncolták és dupla kenyéradagokat találtak a gyomrában.
– Oh, a nyomorult!
– Ha föl nem mentik, néhány esztendőt tölthet kenyéren és vízen.
– Micsoda? Kenyéren? Aranyos csendőr bácsi, csinálja ki nekem, hogy ne mentsenek föl, megfelezem magával a kosztomat, én megeszem a kenyeret, maga megissza a vizet.
Püff! – a csendőr úgy derékon vág a puskatussal, hogy fölébredsz bele.
Persze, hiszen csak álom, bolond szilveszter éjszakai álom volt az egész. Aztán mi nem is hiszünk a babonában, ami azt illeti; mindössze annyit mondhatunk, hogy sok bolondság megesett már a világon olyan időben, amikor dühöngött a háború meg a közélelmezés.