„S vajon mi volt az éhesen, betegen, lerongyolva vagy sebesülten foglyul ejtett ellenséges katona? Súlyos, szinte elviselhetetlen teher a hadrakelt sereg készleteire, alkalmatlan nyűg, amely semmiféle hadműveleti célra nem használható, állandó veszedelem, amelyet csak jelentékeny s így a hadműveletektől elvont őrző sereggel lehetett megőrizni.”
Petrák Katalin: Emberi sorsok a 20. században. A krasznojarszki “mintatábor”
A pdf az Emberi sorsok a 20. században. Magyar hadifoglyok és emigránsok a Szovjetunióban a két világháború között című könyv (Napvilág Kiadó, Budapest, 2012) krasznojarszki hadifogolytáborról szóló fejezetét tartalmazza.
A Pesti Hírlap szerkesztőségébe jóformán a háború első napjaitól érkeztek levelek a fronton – utóbb a fogságban – lévőktől, melyeket a lap rendszeresen le is közölt. Az olvasók nagy érdeklődéssel fogadták ezeket a híreket, hiszen úgy tűnt:
A Veszprém megyei Csót község határában 1915 és 1923 között működő hadifogolytábor emlékét ma már csak a Kakukk-hegyi hadifogoly-temető sírjai őrzik. A tábort 1923 után teljesen lebontották, eltűntek a barakkok, a postahivatal, a kórház, a tiszti
Az Osztrák–Magyar Monarchia egyik legnagyobb hadifogolytábora működött a településen 1915 és 1918 között. A tábor építését 1915 tavaszán 251 katasztrális holdon kezdték meg, építésében maguk a hadifoglyok is részt vettek. Noha a tábor nagyobb részt a szomszédos
1914 augusztusának végén érkeztek magyar területre a háború első szerb és orosz hadifoglyai, akiket az Esztergom melletti Kenyérmezőn kialakított táborban helyeztek el. Számuk gyorsan gyarapodott (év végére elérte a 10.000 főt), és elhelyezésükről az államnak folyamatosan gondoskodnia kellett.
Az Esztergomtól délre fekvő Kis-Strázsa hegynél egy tönkrement üveggyár helyén kialakított katonai gyakorlótábor mellett helyezték el azokat a külföldi állampolgárokat, akik az országuk és az Osztrák–Magyar Monarchia közt beállott hadiállapot idején a Magyar Királyság területén tartózkodtak.
