Fegyverkezik a szovjet az angol csapatok és a cseh brigád ellen – adta hírül a Pesti Napló 1918. július 14-én. A hírek szerint a szovjet-orosz kormány, azaz a népbiztosok tanácsa Angliát békés úton akarja rávenni a murmanszki partvidék kiürítésére. Valójában nem látták esélyét a békés megoldásnak, így Lenin és Trockij több korosztályt behívott katonának. A besorozottak részben az angolok, részben a cseh légió ellen indultak harcba: a bolsevikok ezekkel az intézkedésekkel Vlagyivosztokot akarták visszafoglalni.
Két nappal később a lap arról számolt be, hogy „a cseh brigádnak sikerült elfoglalnia Kazánt, a legfontosabb stratégiai csomópontot a Volga középső folyásánál, úgyhogy most a csehek uralják Kelet-Oroszország legfontosabb vízi útját”. A csehek sikere hatott a szibériai eseményekre is. „A szibériai köztársaság energikusan védi autonómiáját a népbiztosok tanácsával szemben és a szovjet nem léphet fel katonailag Szibéria ellen addig, míg a csehek megtartják szilárd védelmi állásaikat Közép-Oroszország és a szibériai köztársaság között”.
A csehek főhadiszállása ekkoriban Cseljabinszkban volt. A csapatokat két főparancsnok vezette, dr. Pavlu Bogdan és Vojtjesovszki ezredes. Az utóbbi az osztrák-magyar hadseregből már a háború kitörése előtt átlépett az orosz hadseregbe. Pavlu hosszú ideig annak a Kramařnak volt a titkára a lap szerint, aki őt a prágai Národní Listynek, a cseh nacionalizmus egyik legfontosabb lapjának szerkesztésével bízta meg. Karel Kramař 1915-ig osztrák parlamenti képviselő volt, az ifjú csehek oroszbarát vezetője, a világháború jelentős részében le volt tartóztatva, 1917-ben engedték szabadon, majd az első csehszlovák miniszterelnök lett.
Pavlu a háború elején tartalékos tiszt volt, de „Tarnopolnál átvezette az oroszokhoz a rutén legénységű 15. gyalogezred egy részét”. A Pesti Napló Trockijra hivatkozva beszámol arról is, hogy „a csehek sorsa mégis meg van pecsételve, mert nem tudják élelmezni magukat és táborukban már is nagy az éhínség”.
Pavlu különböző egyeztetéseken és tárgyalásokon képviselte küldöttségvezetőként Szibériában a cseh csapatokat – amelyek amúgy is három részre szakadtak ekkoriban az óriási Szibériában. Az Ukrajnából 1918 elején kivont cseh légió egy véletlen miatt fordult a bolsevikok ellen: 1918. május 14-én Cseljabinszkban, a vasútállomáson „már napok óta állt a légió katonáit szállító szerelvény, amikor 14-én hajnalban befutott Kelet-Szibériából egy magyar hadifoglyokat szállító vonat. A csehek és a magyarok között verekedés kezdődött: egy magyar hadifogoly megölt egy cseh katonát, a csehek pedig a helyszínen megölték a tettest. A kirobbant zavargásokba a cseljabinszki szovjet is beavatkozott, s néhány csehet letartóztatott. Ezután a csehek is erővel kiszabadították az elfogottakat.” Erre már a bolsevik hatalmi centrum is közbeavatkozott. Trockij a transzszibériai vasút valamennyi szovjetjéhez küldött táviratában a csehek azonnali lefegyverzését rendelte el. Azt is megparancsolta, hogy „akinél ezután fegyvert találnak, azt a helyszínen agyon kell lőni”. Közben a csehek elfoglalták a cseljabinszki állomást, s Trockij távirata is a kezükbe került. Ezt hadüzenetnek tekintették, ezért „május 26-án a transzszibériai vasút mentén kirobbant a csehek felkelése, egy hét múlva pedig a légió ellenőrzése alá került a vasútvonal a mellékszárnyak jó részével együtt. Trockij a csehek mellett működő franciákat vádolta a felkelés miatt, s a francia tisztek jelenlétét Csicserin jegyzékben is kiemelte”.
A. J. P. Taylor brit történész így ír erről: „Május 14-én összetűzésre került sor csehek és magyarok között egy sivár szibériai vasútállomáson, Cseljabinszkban. A bolsevik kormány riadtan elrendelte, hogy a légiót le kell fegyverezni. Ehelyett a cseh légió ellenőrzése alá vonta az egész transzszibériai vasutat Szamarától Irkutszkig. Ezzel az antant szemében hősök lettek”. Rájuk, az ő megsegítésükre lehetett hivatkozni, amikor az antant intervenciója zajlott Lenin és a bolsevikok ellen. Még Wilson is ezért engedélyezte a japán intervenciót Szibériában: „A csehek megkapták a jutalmukat. Elismerték őket a szabadságukért küzdő népnek, majd nemsokára – mint csehszlovákokat – olyan népnek, amely jogot szerzett az önálló államiságra. Ezzel megkondult a vészharang a Habsburg-birodalom fölött. Azt túlélhette volna, hogy a perifériáin területeket veszít el a szerbek vagy a románok javára; a független Csehszlovákia azonban a szívét vágta ki. Ilyen furcsa módon tehát egy több évszázados birodalomra a halálos csapást a messzi Cseljabinszk vasúti peronján mérték.”
Felhasznált irodalom:
Fegyverkezik a szovjet az angol csapatok és a cseh brigád ellen = Pesti Napló, 1918. július 14.
A szovjet kormány intézkedései a Murman-part védelmére = Pesti Napló, 1918. július 14.
A szibériai harcok = Pesti Napló, 1918. július 14.
Éhezik a cseh brigád = Pesti Napló, 1918. július 16.
Majoros István: A csehszlovák légió, Párizs és az orosz polgárháború = Múltunk, 1990/4. 81-94.
A. J. P. Taylor: Az első világháború képes krónikája. Budapest, 1988.
Készítette: Szegő Iván Miklós
Pesti Napló, 1918. július 14.
Fegyverkezik a szovjet az angol csapatok és a cseh brigád ellen
Az orosz kormány békés megoldásra törekszik
A népbiztosok tanácsa kísérletet tesz arra, hogy Angliát békés úton nyerje meg Kem városának és a Murman-partnak kiürítésére. De Lenin és Trockij nem nagyon bízhatnak a békés megoldásban, noha nem kétséges, hogy a fegyveres összeütközést jobban szeretnék kikerülni. A szovjet több évfolyam elbocsájtott katonát hívott újból zászló alá. Ezeknek egy része az angol csapatok útját fogja elzárni, másik részük pedig a csehek ellen indul és Vlagyivosztok megszállására tesz majd kísérletet.
Pesti Napló, 1918. július 14.
A szovjet kormány intézkedései a Murman-part védelmére
Hága, július 13. A Daily Express jelenti Pétervárról. Az entente csapatoknak a Murman-félszigeten való partra szállása következtében a szovjet kormány fölhívta a bolseviki hadibizottságot, hogy északi Oroszország védelmére szükséges katonai előkészületeket tegye meg. Pétervárott és északi Oroszországban kihirdették a katonai cenzúrát. Az 1896/97. évi korosztályokat hat hónapra behívták. Arhangelszkben Lenin parancsára 300 entente tisztet letartóztattak. A szovjet kormány nyilatkozatot tett közzé, amely szerint még mindig remélhető, hogy Oroszország és régi szövetségesei közt nem kerül összeütközésre a sor, de szilárdan el van határozva, hogy szükség esetén fegyverrel is megvédi az országot.
Pesti Napló, 1918. július 14.
A szibériai harcok
Berlin, július 13. A Tägliche Rundschaunak táviratozzák Koppenhágából: A Daily Chronicle moszkvai híradása szerint nagy számú bolseviki csapat van útban a távol kelet felé. A bolseviki kormány mindenek előtt vissza akarja foglalni Irkutszkot. Támadást készítenek ezen kívül elő a csehek ellen is Vlagyivosztokban.
Pesti Napló, 1918. július 16.
Éhezik a cseh brigád
Egy újságíró vezeti a cseh csapatokat – A szovjet katonáinak egy része átpártolt a csehekhez
A Pesti Napló tudósítójától — Amsterdam, július 15.
A cseh brigádnak sikerült elfoglalnia Kazánt, a legfontosabb stratégiai csomópontot a Volga középső folyásánál, úgyhogy most a csehek uralják Kelet-Oroszország legfontosabb vízi útját. A cseh csapatoknak ez a sikere természetesen nagy mértékben kihat a szibériai események fejlődésére is. A szibériai köztársaság energikusan védi autonómiáját a népbiztosok tanácsával szemben és a szovjet nem léphet fel katonailag Szibéria ellen addig, míg a csehek megtartják szilárd védelmi állásaikat Közép-Oroszország és a szibériai köztársaság között.
Az angol lapok most először közölnek részletesebb jelentéseket azokról az állapotokról, amelyek a csehek táborában uralkodnak. A csehek főhadiszállása jelenleg Cseljabinszkban van. A csapatokat két főparancsnok vezeti, dr. Pavlu Bogdán és Vojtjesovszki ezredes. Vojtjesovszki ezredes állítólag az osztrák-magyar hadsereg kötelékében kezdte meg katonai pályáját, de már jóval a háború kitörése előtt átlépett az orosz hadseregbe és ott szerezte ezredesi rangját. Dr. Pavlut jól ismerik Prágában, Pavlu hosszabb ideig volt Kramař titkára, majd pedig őt bízta meg Kramař a prágai Národní Listy szerkesztésével. Az osztrák képviselőházban a csehek magatartására nézve elhangzott vita során szóba került dr. Pavlu is, akiről báró Czapp osztrák honvédelmi miniszter elmondotta, hogy még a háború elején mint tartalékos tiszt Tarnopolnál átvezette az oroszokhoz a rutén legénységű 15. gyalogezred egy részét. Pavlut azonnal szabadlábra helyezték az oroszok és Kijevbe küldték, ahol hetilapot adott ki a csehek ügyének propagálására. Pavlu részt vett azokban a harcokban is, amelyeket a bolseviki csapatok Ukrajnában folytattak a német hadsereg ellen.
Trockij, aki a népbiztosok tanácsának megbízásából átvette a katonai műveletek és a tárgyalások vezetését a csehekkel szemben, jelentést tett a szovjetnek arról, hogy a szovjet csapatainak egy része nem tudott ellenállni a csehek izgatásának és pénzének, hanem átpártolt a brigádhoz. Trockij véleménye szerint azonban a csehek sorsa mégis meg van pecsételve, mert nem tudják élelmezni magukat és táborukban már is nagy az éhínség. Az oroszok elfogták a cseh főparancsnokságnak egy Vlagyivosztokba intézett sürgönyét, amely sürgősen kér élelmiszert, arra hivatkozva, hogy a csapatok máris kiéhezett állapotban vannak. De az orosz vasúti viszonyok és a szibériai politikai helyzet következtében a vlagyivosztoki ellenforradalmi csapatok aligha segíthetnek a cseheken.
