Az első világháború keleti frontján két napra egyedül maradt Románia mint az antant egyetlen harcban álló képviselője. Szovjet-Oroszország ugyanis szakítva a nyugattal, 1918. március 3-án különbékét kötött a központi hatalmakkal. A románok és az orosz bolsevikok között eleve feszült volt a helyzet. A román nagykövetet egy időre – a diplomáciai szabályok és szokások durva megsértésével – átmenetileg le is tartóztatta a szovjet-orosz vezetés, csak a nyugati nagykövetek erélyes fellépése nyomán voltak hajlandók szabadon engedni – mindez még februárban történt.
Romániát (pontosabban annak maradékát, amely Iaşi környékén állt harcban a központi hatalmakkal) tehát még saját szövetségese is cserben hagyta. A román vezetés így kilátástalan helyzetbe került 1918 márciusában, s előzetes különbékére kényszerült a központi hatalmakkal. Ezt az előzetes békét két nappal a breszt-litovszki szerződés után, március 5-én kötötték meg. A két szerződéskötés között, március 4-én nyilatkozott Az Estnek a berlini bolgár követ. A budapesti újság ezt március 5-én közölte „A berlini bolgár követ romániai követeléseinkről és az új magyar-bolgár határról” címmel. Rizov követ az interjúban elmondta: „Bulgária az egész Dobrudzsát követeli, de ez igazságos és méltányos. Régebben Bulgáriához tartozott és azonkívül a lakosság 86%-a bolgár is. Nem igaz, hogy ezzel Románia elveszítené kijáratát a tengerhez. Nem igaz, hogy a Cernavodă—Constanţa-i vonal a román kereskedelemnek az életere. Romániának igazi útja a tengerhez mindig a Brăilán és Galaţi-on át vezető Duna-út volt.”
 „Bulgáriának ragaszkodnia kell ezekhez a követelésekhez éppúgy, mint Magyarországnak ahhoz, hogy határait a hűtlen szomszéd ellen [utalva ezzel az 1916-os román betörésre] a katonai védelem szempontjából megjavítsa. Már 1915 nyarán megmondtam, hogy Bulgáriának és Magyarországnak határosnak kell lenni. Ez a követelés most megérett.”
Rizov követ ezek után már az új magyar-bolgár közös határról álmodozott: „Az új közvetlen határ Magyarország és Bulgária között az Orşova-Tekija-Zaječar-Vidin vonal lesz. Különben is Magyarországnak és Bulgáriának vannak a legnagyobb érdekei a román békekötésnél s e két országnak szorosan együtt kell haladnia. A román kérdést nem szabad hamis szentimentalizmussal kezelni. (…) Itt az ideje, hogy minden kérdést megoldjunk Romániával, és nem szabad elfeledkezni, hogy minden jogosulatlan engedékenység később keservesen megbosszulhatná magát. Egyszer s mindenkorra le kell számolnunk Romániával s meg kell fosztani minden lehetőségtől, hogy még egyszer ránk támadhasson.”
Ugyanakkor Rizov hangsúlyozta, hogy „Bulgáriának nincs kifogása az ellen, ha Románia megkapja Besszarábiának bizonyos részeit, ahol valóban románok élnek”. Vagyis a románoknak kárpótlást is adott volna a bolgár követ, méghozzá az Oroszországból kiszakított Besszarábia révén. (Ez nagyjából a mai Moldávia területét jelentette.)
Mindeközben gőzerővel folytak a tárgyalások a központi hatalmak és a románok között, s március 7-én már arról számolt be Az Est, hogy „aláírták a román béke előzetes szerződését”. A Bufteában, 1918. március 5-én szignált szerződésben a lap szerint szó sem volt magyar-bolgár közös határról, a Kárpátok előterében ugyanakkor előirányoztak magyar területszerzéseket Romániával szemben. A végleges békében is szerepelt ez a kitétel két hónap múlva, de a valóságban érdemi változás még így sem történt, mert a háború vége elsöpörte az osztrák-magyar területszerzést.
Az előzetes békeszerződés mindenesetre kimondta: „Románia a szövetkezett hatalmak javára lemond Dobrudzsáról egészen a Dunáig”, ugyanakkor a központi hatalmak gondoskodni fognak arról, hogy „Románia Constanţán át kereskedelmi utat kapjon a Fekete-tengerre”. Azt is kikötötték: „Román részről elvben elfogadják a Magyarország és Ausztria által a magyar-osztrák-román határon követelt határkiigazításokat.”
„Hol igazítjuk ki a román határt?” – ezzel a címmel egy másik cikket is közölt Az Est. A lap szerint „Gróf Andrássy Gyula legutóbbi parlamenti nyilatkozatában már jelezte, hogy elsősorban azoknak az átjáróknak a védelméről van szó, amelyek Romániának szabad utat biztosítanak Magyarország felé, másodsorban azoknak a gazdasági területeknek védelme jön figyelembe, amelyek a román betörés alkalmával legtöbbet szenvedtek”. A lap azt írta, hogy „stratégiailag jobb határt kell tehát megállapítani Csík vármegye és a szomszédos területek, Brassó és környéke, valamint a petrozsényi szénvidék részére. Hogy ezt a védelmet milyen arányú határkitolás biztosíthatja, azt elsősorban katonai, stratégiai szempontok döntik el. Politikai hódításról nem lehet szó, amit legjobban bizonyít, hogy azon a területen, amelyet határunk kiigazítására Románia átenged, alig 20-25000  ember lakik. Hegyes, erdős terület ez, amelynek nem politikailag, hanem csakis stratégiailag van miránk nézve igen nagy jelentősége.”
Hangsúlyozandó azonban, hogy mindez nem vált valóra, a világháború után pedig nemhogy az Osztrák-Magyar Monarchia hasított volna ki egy vékony sávot Romániából, ellenkezőleg, a románok nagyobb területet kaptak Trianonban a történelmi Magyarországból, mint amekkora ma hazánk területe.

A román béke az osztrák képviselőházban

Bécs, március 8.

(Az Est bécsi szerkesztőségétől) Délelőtt tizenegy órakor, közvetlenül a képviselőház ülésének megnyitása után szót kért Seidler miniszterelnök és a ház zúgó helyeslése közepette bejelentette, hogy tegnap este létrejött Romániával az előzetes béke. Szavait több ízben félbeszakította a tetszészaj és a végén percekig tartott a taps, különösen a német pártok ujjongtak.
Strberny cseh képviselő felkiáltott: Hát, akkor szereljenek le végre!
A miniszterelnök után a képviselőház elnöke a törvényhozás örömét fejezte ki azon, hogy újabb békehír jött, amely a keleti hadszíntéren végképp megszünteti a háborút. Háromszor éltette az uralkodót s a német pártok az ukránokkal együtt lelkesen tüntettek mellette.

Felhasznált irodalom:
A berlini bolgár követ romániai követeléseinkről és az új magyar-bolgár határról = Az Est, 1918. március 5.
Románia elfogadta a fegyverszünet feltételeit = Az Est, 1918. március 6.
Tegnap este aláírták a román béke előzetes szerződését = Az Est, 1918. március 7.
Hol igazítjuk ki a román határt? = Az Est, 1918. március 7.

Készítette: Szegő Iván Miklós

 

Az Est, 1918. március 5.
A berlini bolgár követ romániai követeléseinkről és az új magyar-bolgár határról

Berlin, március 4. (Az Est kiküldött tudósítójának távirata)

Ma alkalmam volt beszélni Rizov berlini bolgár követtel, aki kérdéseimre a következőket mondotta:
— Nincsenek ugyan közvetlen híreim Bukarestből, de azt hiszem, hogy Románia valóban kész a békére. Igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy Romániának Bulgária követelései okozzák a legnagyobb gondot. Bulgária az egész Dobrudzsát követeli, de ez igazságos és méltányos. Régebben Bulgáriához tartozott és azonkívül a lakosság 86%-a bolgár is.  Nem igaz, hogy a Cernavodă—Constanţa-i vonal a román kereskedelemnek az életere. Romániának igazi útja a tengerhez mindig a Brăilán és Galaţi-on át vezető Duna-út volt.
A forgalom túlnyomó része itt bonyolódott le a Fekete-tenger felé. Mind a két kikötő Románia kezében marad, Bulgária nem akar gazdasági előnyöket a visszaannektálandó Dobrudzsából, csak a nemzeti egységesítés célját követi. A Cernavodă—Constanţa-i vonal pénzügyi szempontból továbbra is Romániáé marad és a románoknak joguk lesz Constanţát mint szabad kikötőt használni.
Bulgáriának ragaszkodnia kell ezekhez a követelésekhez épp úgy, mint Magyarországnak ahhoz, hogy határait a hűtlen szomszéd ellen a katonai védelem szempontjából megjavítsa. Már 1915 nyarán megmondtam, hogy Bulgáriának és Magyarországnak határosnak kell lenni. Ez a követelés most megérett.
Az új közvetlen határ Magyarország és Bulgária között az Orşova-Tekija-Zaječar-Vidin vonal lesz. Különben is Magyarországnak és Bulgáriának vannak a legnagyobb érdekei a román békekötésnél s e két országnak szorosan együtt kell haladnia. A román kérdést nem szabad hamis szentimentalizmussal kezelni. Gyakran hallani: szegény Románia! De ki kényszerítette Romániát a háborúba? Ki kényszerítette, hogy alattomosan támadja meg volt szövetségesét? Itt az ideje, hogy minden kérdést megoldjunk Romániával és nem szabad elfeledkezni, hogy minden jogosulatlan engedékenység később keservesen megbosszulhatná magát. Egyszer s mindenkorra le kell számolnunk Romániával s meg kell fosztani minden lehetőségtől, hogy még egyszer ránk támadhasson.
Románia csak akkor marad nyugodtan, ha katonailag megsemmisítik, ha nincs már többé fegyver a kezében. Most ki van szolgáltatva nekünk, s ha nem köt békét, elvesszük utolsó ágyúját és puskáját is. Itt az ideje, hogy reális politikát csináljunk.
Rizov azzal végezte nyilatkozatát, hogy Bulgáriának nincs kifogása az ellen, ha Románia megkapja Besszarábiának bizonyos részeit, ahol valóban románok élnek.