Egy város keresi gyilkosát - a kép a bécsi Albertina "Fotografien zwischen Werbung, Kunst & Kino" című kiállításán készült

Jön a Gólem! – Mindent tarolt az expresszionista rémfilm

Erős „fény-árnyék” hatások, zaklatottság, néma sikolyok és az álomszerű díszletek közt halottak rángatta „riadt kis élők” vagy élők vezette hipnotizáltak és tehetetlen bábuk – a német expresszionista rémfilmek jellegzetességei ezek, melyeket az MTV-nemzedék leginkább a Red Hot Chili Peppers Otherside című számának varázslatos klipjéből ismerhet. Az egyik legeredetibb és legihletettebb filmes irányzat, a német expresszionizmus – a pszichoanalízis 1910-es évekbeli divatja mellett – az első világháborúnak köszönheti megszületését. A háború rettenetes borzalmai egyfelől óriási hatással voltak az alkotókra, akik rácsavarodtak a rémtörténetekre, másfelől a pénzhiány miatt szükségszerű volt a belső térben, stilizált díszletek közt történő forgatás, amelynek legszebb példáját a máig csodálattal nézett, műfajteremtő, 1920-as Dr. Caligari adja. Siegfried Kracauer a német film pszichológiai történetét elbeszélő Caligaritól Hitlerig című klasszikus munkájában vezette végig, hogy az 1918. őszi összeomlás sokkja, a tény, hogy Németország úgy veszítette el a világháborút, hogy csapatai szinte még mindenütt idegen földet tapostak, ez a trauma miként vezetett el mintegy a „tőrdöfés-elmélet” filmes „pendantjaként” a horror műfaj kialakulásához. Olyan klasszikus filmek sorozatához, mint a már említett Dr. Caligari (Robert Wiene) a Nosferatu (Friedrich Murnau) vagy az M – Egy város keresi a gyilkost (Fritz Lang), amelyeknek egytől egyig közös üzenete, hogy idegen erők tartanak minket foglyul, nem vagyunk urai a sorsunknak. (Tormay Cécile horrorregényét, a Bujdosó könyv című hírhedt álnaplót is ezen irányzat felől érdemes elemezni.) Az 1919 utáni rémfilm-burjánzásnak azonban már a világháború alatt is voltak előzményei. Paul Wegener, aki az 1920-as A Gólem című expresszionista rémfilmjével vált nevezetessé, már 1915-ben elkészítette a filmnek egy korai – sajnos elveszett – verzióját. Ezt az „ős-Gólemet”, „Wegener Pál” „kinematográfiai mesterművét” 1917 februárjában mutatták be Magyarországon, amint arról a Budapesti Hírlap is beszámolt, hogy nem sokkal később arról is hírt adjon a lap: ismét kapható hazánkban a film alapanyagát képező, a prágai zsidó gettó legendáját feldolgozó Gustav Meyrink-regény. Volt tehát igény a rémületre.

Felhasznált irodalom:
A Gólem = Budapesti Hírlap, 1917. február 8.
A Gólem regény újra kapható = Budapesti Hírlap, 1917. február 15.
Siegfried Kracauer: Caligaritól Hitlerig. A német film pszichológiai története. Budapest, 1993.

Készítette: Csunderlik Péter

Budapesti Hírlap, 1917. február 8.
A Gólem

A Gólem általános föltűnést keltő kinematográfiai mesterműve Wegener Pálnak. A Corso ma hozza színre Váci utcai mozgókép-színházában.

Budapesti Hírlap, 1917. február 15.
A Gólem regény újra kapható

A Gólem, Meyrinknek ez a fantasztikus regénye már napok óta nem volt kapható, mert nyomdai nehézségek hátráltatták az új kiadás gyors elkészülését. Ma már azonban az Athenaeum befejezte a harmadik kiadás nyomási munkálatait, s egy-két napon belül az ország minden könyvkereskedésében ismét kapható lesz A Gólem.