Népszava, 1914

„A tényeknek ez a sokszor szinte már fantasztikus tudomásul nem vevése”

Mit tehet egy rendíthetetlennek tűnő kormányzat, ha olyan törvénytelen eszközöket is bevető tiltakozás kezdődik ellene, amelyet ennek ellenére sem tanácsos szimplán erőszakos eszközökkel megakadályoznia, levernie? A háttérben történő leszerelés és megosztás kísérletén túl a nyilvánosság előtt valószínűleg az a legegyszerűbb, ha „egyszerűen eltitkolja vagy nem veszi tudomásul mindazt, ami az országban ellene való megmozdulás történik”.
1917. május elején a fenti problémával küzdött Tisza István kormánya. A szociáldemokrata munkások akciói nyíltan sértették a háborús kivételes törvényeket, az adott helyzetben mégsem tűnt tanácsosnak erőszakkal fellépni ellenük. A Népszava szerint ezért Tiszáék megpróbálták másnak beállítani, átnevezni a történéseket, így lett a májusi elsejei fővárosi nyilvános politikai tüntető gyűlésekből „ártalmatlan matiné” és „nyájas majális”, míg a másnapi egyórás tiltakozó sztrájk mintha meg sem történt volna. Salgótarjánban pedig a főszolgabíró hiába nem adott engedélyt nyilvános gyűlésre, csak egy magánlakáson tartandó értekezletre, az utóbbi engedélyre hivatkozva „Varga János lakásán és annak nagyon messzire kiterjedő környékén salgótarjáni proletárok ezrei gyűltek össze, hogy nagyszerűen sikerülő politikai népgyűlésen juttassák kifejezésre békét és jogot kívánó akaratukat”.

Felhasznált irodalom:
Elkeresztelések = Népszava, 1917. május 4.

Készítette: Ignácz Károly

Népszava, 1917. május 4.
Elkeresztelések

Nincs mulatságosabb a Tisza-abszolutizmusnál, amely úgy tartja fönn a maga rendíthetetlenségének hírnevét, hogy egyszerűen eltitkolja vagy nem veszi tudomásul mindazt, ami az országban ellene való megmozdulás történik. Metternich osztrák abszolutizmusáról mondták valaha, hogy olyan önkényuralom, amelyet a lompossága enyhít, a cárok önkényuralmát keresztelték el olyan abszolutizmusnak, amelynek egyetlen enyhítőszere a nihilista bomba, épp ily joggal el lehet mondani Tisza István önkényuralmáról, hogy olyan abszolutizmus, amelyet a dolgok elkeresztelése korrigál.
A szociáldemokrata munkások számlálatlan tízezrei öt roppant népgyűlést tartottak a Városligetben. A kormány ezt a tényt egyszerűen nem veszi tudomásul és hol matinénak, hol majálisnak kereszteli el e tüntető tömeggyűléseket. Ezeken a gyűléseken politikai szónoklatok hangzottak el, a tömegek szavazatukkal fejezték ki akaratukat és határozati javaslatokba rögzítették meggyőződésüket. Ez az öt népgyűlés tehát a szó legszorosabb értelmében véve politikai tüntetés volt, annál mulatságosabb tehát a kormány cenzúrájának az a kínos erőlködése, amellyel ártalmatlan matinéknak és nyájas majálisoknak próbálja feltüntetni őket.
[a cenzúra miatt itt több sor üresen maradt]
Május 2-án Budapest és környékének valamennyi ipari üzeme [egy üres sor] egy óra hosszára beszüntette a munkát és kiáltvánnyal tiltakozott Tisza népcsúfoló választójogi „kiegészítése” ellen. A cenzúra egyszerűen a homokba dugta a fejét és nem vette tudomásul, hogy a munkástízezrek mit cselekedtek, és nem fogadta el ténynek azt a kiirthatatlan valóságot, amit egész Budapest és az egész ország lakossága amúgy is tudott, hogy egyórás tiltakozó sztrájk állította meg Budapest ipari életét.
[a cenzúra miatt itt is több sor üresen maradt]
De még mulatságosabb is tud lenni a tényeknek ez a sokszor szinte már fantasztikus tudomásul nem vevése vagy elkeresztelése. Salgótarjánban például megtörtént, hogy a főszolgabíró elutasította Varga János és társainak azt a kérését, hogy május elsején nyilvános gyűlést tartsanak, de teljesítette azt a kérésüket, hogy „az említett napon délután 2 és 4 óra között Varga János lakásán a kérvényben megnevezett egyének a nap jelentőségének tárgyalása és megbeszélése céljából értekezletet tarthassanak”. E főszolgabírói engedély alapján aztán az történt, hogy Varga János lakásán és annak nagyon messzire kiterjedő környékén salgótarjáni proletárok ezrei gyűltek össze, hogy nagyszerűen sikerülő politikai népgyűlésen juttassák kifejezésre békét és jogot kívánó akaratukat.