Czernin gróf, a Monarchia külügyminisztere és a francia miniszterelnök, Clemenceau közötti szópárbaj nyomán a francia politikus 1918 tavaszán nyilvánosságra hozta az úgynevezett Sixtus-leveleket. Ezeket IV. Károly magyar király és osztrák császár írta még 1917-ben, s informálisan a francia vezetőknek címezte azokat. E két levél a Monarchia különbéke-törekvéseiről szólt. Ezeket IV. Károly úgy írta meg, hogy még a legtöbb bizalmasa sem tudott a pontos tartalmukról, pláne nem a németek, akiknek szintén csak félinformációik voltak a Ferenc József halála után hatalomra került új uralkodó békekezdeményezéséről. 1918 tavaszán viszont Clemenceau révén kiderült, hogy Károly akár a németek érdekeit figyelmen kívül hagyva – tehát Elzász-Lotaringiára a francia igényt elismerve – is kiszállt volna a háborúból 1917-ben. Mindez aközben jutott nyilvánosságra, hogy 1918 tavaszán a nyugati fronton a központi hatalmak utolsó nagy támadása folyt – éppen Franciaország ellen.
Éppen ezért Károly helyzete rendkívüli módon meggyengült – elsősorban Berlinnel szemben, amely egyre kevésbé bízott benne. Czernin pozíciói pedig még jobban meginogtak: ő távozott is a külügyminiszteri posztról. Helyette Tisza István politikai szövetségese, Burián István került vissza e posztra, sokkal inkább németbarát álláspontot képviselve.
Így aztán Károly nem tehetett mást, mint hogy teljesen alárendelte a Monarchiát a négyéves küzdelem, a világháború végén a német birodalmi törekvéseknek. A berlini akaratot Hindenburg és Ludendorff katonai főparancsnokok képviselték, és Ormos Mária szerint Közép-Európa, Lengyelország, a Baltikum, Fehéroroszország, Ukrajna és a Balkán német befolyás alá vonását jelentette volna tervük végrehajtása. A Mitteleuropa-tervvel eredetileg Friedrich Naumann állt elő és 1915-ös budapesti előadásán az a Szterényi József is részt vett, aki majd 1918-ban szónokol majd Bécsben ugyanerről a kérdésről.
A német dominanciájú Mitteleuropa/Közép-Európa-elképzelést a magyar politikai és gazdasági elit kelletlenül ugyan, de az osztrákoknál jobban támogatta, mert a németekre politikailag jobban rá volt utalva az ország egységének fenntartása miatt. Ennek a németbarát elitnek volt az egyik fő reprezentánsa Szterényi József kereskedelemügyi miniszter, akinek a neve a szinte folyamatos 1918-as kormányválság idején Budapesten még miniszterelnök-jelöltként is felmerült. Szterényi egy 1918. május végi bécsi tanácskozáson – a magyar önállóság és függetlenség hangoztatása mellett – gyakorlatilag kiállt a német vezetésű gazdasági zóna mellett. Közben emlékeztetett Magyarország felértékelődő szerepére a háború negyedik évében, amikor az élelmiszerekből már rendkívül komoly volt a hiány, és a magyar mezőgazdaság ekkor stratégiai fontosságúnak bizonyult. (A bécsi tanácskozást egyébként a mezőgazdaság teljesítményének fokozásáról tartották.)
A Mitteleuropa-terv felmelegítése azonban nem vezetett semmi jóra: az antant szemében azt bizonyította, hogy a Monarchia a döntő pillanatban még inkább Németország mellé sorakozott fel, tehát a dualista állam végképp ellenük fordult. A Monarchia létezésének másik pillére, az orosz fenyegetés sem tűnt ekkoriban súlyosnak, hiszen Szovjet-Oroszország belháborúkba bonyolódott. Így a gazdasági együttműködés Németország és a Monarchia között csak arra volt jó, hogy a pár hónap múlva az első világháborút megnyerő nyugati nagyhatalmak megbízhatatlan háborús ellenfélként tekintsenek az Osztrák–Magyar Monarchiára, amelynek sem különbéke-kísérleteit nem vehették komolyan, sem pedig geopolitikai haszna nem volt már – francia vagy angol szemmel nézve.
Felhasznált irodalom:
A mezőgazdasági termelés fokozása = Népszava, 1918. május 24.
Ormos Mária: Világháború és forradalmak, 1914–1919. Magyarország története 17. Főszerkesztő: Romsics Ignác. Budapest, 2009.
Készítette: Szegő Iván Miklós
Népszava, 1918. május 24.
A mezőgazdasági termelés fokozása
A közép-európai gazdasági egyesületek tanácskozása – Bensőbb gazdasági viszony Németországgal
(Bécs, május 23.) Ma kezdődött meg a németországi, ausztriai és magyar közép-európai gazdasági egyesületeknek két napra tervezett tanácskozása. A tárgyalások tárgya Közép-Európa államai mezőgazdasági termelésének fokozása.
Báró Plener elnök az ülést üdvözlő beszéddel nyitotta meg, amelyben kijelentette, hogy a központi hatalmak gazdasági együttműködése nem jelent más nagyhatalmakkal szemben ellenséges magatartást, minthogy a békekötés után gazdasági háborút nem akarunk.
Utána Szterényi József kereskedelmi miniszter mondotta a következőket:
Egyetértünk az egész magyar nemzet túlnyomó többségével abban, hogy a monarchia földrajzi fekvésénél fogva azt a történelmi küldetést, amelyet eddig betöltött és ezután be kell töltenie, a jövőben csakis a német birodalommal egyesülve, a hatalmas német nemzettel való szövetségben tudja betölteni.
A közép-európai gazdasági egyesületek csaknem húsz esztendős tevékenységük folyamán nagyarányú előkészítő munkát végeztek, elvégezték a gazdasági előmunkálatokat. Mi, magyarok, pártkülönbség nélkül, a kormányok minden változása között szilárdan ragaszkodtunk ehhez az alapelvhez a monarchiát illetően a belpolitikában. Németországot illetően pedig a külpolitikában.
És ma arra törekszünk, hogy ezt a szövetséget gazdasági tekintetben is mélyebbé tegyük s lelkes örömmel és megelégedéssel üdvözöljük a két uralkodó legutóbbi találkozását.
Igen tisztelt uraim a német birodalomból! Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban egy kérdéssel forduljak Önökhöz. Azt az út, amelyen a Németországgal való szövetséget gazdaságilag mélyebbé akarjuk tenni, illetőleg bensőbb gazdasági viszonyt akarunk teremteni Ausztria-Magyarország részéről egyrészt és Németország részéről másrészt, az az út közös. Nem Ausztria vagy Magyarország kar Németországgal szövetkezni, hanem Ausztria és Magyarország együttesen. E törekvésünk közben a németek részéről azzal a véleménnyel találkoztunk, hogy Ausztria és Magyarország még nincs egészen egymással rendben; hogy Ausztria és Magyarország között még bizonyos határozatlanság van gazdasági kérdésekben. Uraim, ne engedjék magukat ilyen jelszavakkal megtéveszteni. Ha arról van szó, hogy Németországgal gazdasági szövetséget kössünk, akkor Ausztria és Magyarország a monarchiával és önmagával szemben való kötelességeinek és föladatainak tudatában egységes lesz. Arra fogunk törekedni, hogy Németországhoz való gazdasági viszonyunkat mélyebbé tegyük, mindenesetre azonban állami önállóságunk teljes és tökéletes megőrzésével és nemzeti érdekeink megvédésével és gazdasági önállóságunk megvédésével. A közép-európai egyesületek ma korunknak egyik legnagyobb gazdasági kérdését tárgyalják, hogy a háború tapasztalásai alapján megvitassák a mezőgazdasági termelés fokozásának kérdését, ami a közép-európai hatalmak jövőjére nézve életföltétel. Ebben a kérdésben a hatalmasan kifejlett mezőgazdasággal bíró Magyarországot illeti meg a vezető szerep és Magyarország, arról biztosíthatom önöket, ezt a föladatát a jövőben is teljesíteni fogja, miként a múltban is teljesítette. E kérdés megoldásában készségesen áll önöknek rendelkezésére a magyar kormány.
Günther schleswig-holsteini herceg köszönetét fejezte ki a barátságos üdvözlésért és megállapította, hogy az egyesületek, mint békeegyesületek, agresszív irányt nem követnek. Az egyesületek célja csupán közös gazdaági biztosítások és termékeiknek kicserélése. Ha azonban gazdasági háborút kényszerítenek ránk, akkor készen fognak találni.
Utána gróf Sylva Taronca földmívelésügyi miniszter szólal föl s többek között a következőket mondta: Ausztriában még körülbelül 2.200.000 földbirtoknak van javításra szüksége. Reméli, hogy a földjavításokkal Ausztriában a föld értékét több mint 2 milliárddal lehet fokozni és biztonsággal reméli, hogy a mezőgazdasági termelést 300 millió métermázsával lehet emelni, ami a mezőgazdasági népjövedelemnek körülbelül 4 milliárddal való emelkedését jelentené.
Végül dr. Weiskirchner üdvözölte az egybegyűlteket a főváros nevében.
