Bár a Pesti Hírlap 1918 júniusában még megnyugtató hírt közölt a spanyolországi fertőzés, a később spanyolnáthának nevezett influenzajárvány állítólagos enyhüléséről, egy hónap múlva a hatóságok is beismerték, immár a magyar fővárosban is megjelent a kór. Utóbb kiderült, hogy a korabeli hírek nagy része túl szépre festette a valóságot, és a járvány tömeges megbetegedéseket okozott világszerte. Budapesten 1918 nyarán már a polgári lakosság körében is terjedt a vírus, amely addig főleg katonákat és hadifoglyokat fertőzött meg.
„A madridi lapok jelentése szerint a Spanyolországban röviddel ezelőtt kitört influenzajárványban jelentékeny javulás állott be. Alfonz király már teljesen egészséges. A titokzatos betegség hosszabb ideig tart, mint általában hitték és sokszor halálos kimenetelű” – írta a Pesti Hírlap 1918. június 14-én, és erről a hírről már az Elsovh.hu-n is beszámoltunk, mint olyanról, aminek nem volt szabad hinni. Már korábbi, rövid ismertetőnkben is említettük, egyrészt az influenzajárvány nem Spanyolországban tört ki, hanem Amerikában, és nem júniusban, hanem 1918 márciusában. A titkolózás az összes hadviselő félnek az érdeke volt azonban, mert el akarták tussolni a járványt, ami demoralizálhatta az amúgy sem túl nagy harci kedvvel küzdő katonákat. Ezért is hívták spanyolnáthának az influenzát, mert a semleges Spanyolország esetén nem volt semmilyen érdek a titkolózásra, így valóban onnan érkeztek az első hírek a fertőzés terjedéséről.
A legnagyobb hazugság azonban a Pesti Hírlapban az volt, hogy a „spanyolországi” járvány enyhült. Dehogy enyhült, sőt egész Európában tovább terjedt. Három júliusi napot véletlenszerűen kiválasztva, a pesti lapok tele voltak azzal, hogy Budapesten az első polgári személyek is elkapták a fertőzést. (Arról nem is beszélve, hogy a júniusi hír után még évekig, évtizedekig fertőzött a spanyolnátha, és a fertőzésben legalább 15 millió ember halt meg, de ez a legkisebb szám, ami olvasható a járvány utóéletéről az 1920-as és 1930-as években. A Tolnai Világlapja 1927. április 20-i kiadása például azt írta a Fölfedezték a spanyolnátha bacillusát című cikkében, hogy „a legutóbbi évek spanyoljárványai több mint 15 millió embert öltek meg, tehát ez az elég ártatlannak látszó járvány nagyobb pusztítást végzett az emberiség soraiban, mint maga a világháború”.
De mi történt 1918 júliusában? A Magyarország című lap 1918. július 4-én adott hírt az első polgári személyek megbetegedéséről, de csak cikkének vége felé, a sorok között eldugva. „A spanyol influenza Budapesten” című hír így is alighanem felkeltette az olvasók figyelmét. (Az influenzáról utólag megállapítható, hogy a háborús nélkülözések miatt legyengült lakosság ellenállóképessége feltehetőleg sokkal kisebb volt a fertőzéskor, mint egy békeévben, amikor megfelelően táplálkozhatott, vitaminban, fehérjében és más tápanyagokban gazdag ételekhez jutottak hozzá.)
A Magyarország persze minderre 1918 júliusában még nem tért ki, hiszen nem lehetett teljesen tisztában a vírus – merthogy az influenzát nem baktérium okozza, a korabeli hírek félreérthető megfogalmazásai szerint, amikor is „bacillusokról” írtak a lapok – tömeges halálesetekkel járó következményeivel. Ugyanakkor a veszélyes szövődményekről ekkoriban már sokan tudtak. A Magyarország július 4-i cikke szerint azonban „az influenzához hasonlatos spanyolországi eredetű betegség Budapesten is felütötte fejét. Itt eddig csak katonákon és hadifoglyokon jelentkezett. Az eddigi esetek mind enyhe lefolyásúak voltak”.
A lap megszólaltatta Szabó Sándor tiszti főorvost, aki szerint a betegség 17 nappal azelőtt (vagyis június 17. körül) jelentkezett először Budapesten. „A Zita kórházban hatvan ember betegedett meg, néhány nap múlva a Tőzsde hadikórházban 27 katonán állapították meg a spanyol betegséget, újabban pedig a Ganz-gyárban betegedett meg 18 orosz fogoly” – olvasható a cikkben.
Szabó szerint a betegség hidegleléssel kezdődik, a láz gyorsan felszökik és a légzőszervek hurutos tüneteket mutatnak. „Az még bizonytalan, influenza-e a spanyol betegség, vagy más baj. A betegség terjedésének meggátlására, mondotta a főorvos, a betegeket elkülönítik” – írta a Magyarország, mivel mást nem tehettek az adott korban. „A közönség nyugodt lehet” – folytatódott a cikk, hozzátéve: a Korányi-klinikán néhány megbetegedett ember feküdt, akiken a fenti tüneteket észlelték. „Basch főorvos, a Zita kórház igazgatója szintén enyhe, veszélytelen bajnak mondja a betegséget” – idézte a másik szakembert a Magyarország. Az influenza a Zita kórházban több személyen egyszerre jelentkezett, néhányszor bronchitis tüneteivel. A korabeli elmaradott viszonyokat jól jellemzi, hogy „a bakteriológiai vizsgálat alkalmával nem talállak influenza- vagy egyéb ismert baktériumokat”. Sőt a főorvos kijelentette: „a járvány már csökkenőben van. Különös gyógymódra nincs szükség, a betegek csupán lázas állapotuknak megfelelő étkezést kapnak”.
A cikk szerint „Vass Bernát egyetemi tanár a betegek vérét és váladékát bakteriológiai vizsgálatnak vetette alá, ez azonban negatívnak mutatkozott. Egyáltalán az eddigi vizsgálatok során semmi oly jel nem mutatkozott, amiből megállapítható lett volna, hogy a jelentkezett virulens állapotban levő baktérium micsoda tulajdonképpen.”
Ezek után számol be a lap a legsúlyosabb fejleményekről: „a spanyol bajban ma történtek meg az első megbetegedések a főváros polgári lakosságának köréből. Ma ugyanis a Telepi utcai fiókkórházban megbetegedett egy orvos és egy ápolónő a spanyol baj tünetei között. A lakosság köréitől egyébként egyetlen egy esetet sem jelentettek be, ami azonban nem bizonyítja, hogy könnyebb lefolyású megbetegedés, amelyről sem a beteg, sem az orvos nem vett tudomást, nem fordult volna elő”.
Mindeközben Európa-szerte már egyre pusztítóbb járványról érkeztek hírek. Július 4-én a Magyarország arról is írt, hogy a spanyolnátha az egész Német Birodalomban terjed: Berlinben legalább háromezren fertőződtek meg, Mannheimban és Ludwigshafenben pedig a betegség a lakosságnak átlagosan egyharmadát támadta meg. Ugyanakkor a hír alighanem megnyugtatónak szánt megjegyzésekkel zárult: „A betegség teljesen jóindulatúan folyik le. Komoly esetek a ritkaságok közé tartoznak. Két-három nap múlva a betegeknél észrevehető javulás áll be.
Másnap, július 5-én már vészjóslóbb hírek érkeztek Németországból: nemcsak Mannheimban, hanem Karlsruhéban és Danzigban is a lakosság egyharmada betegedett meg – a Magyarország szerint. A hír szerint: „Haláleset egyetlenegy se fordult elő. Berlinben nagyobbrészt a főváros nyugati külvárosaiban terjedt el a spanyol influenza. Több levélhordó az utcán összeesett, ezeket nyomban kórházba vitték. Mannheimban több mint kétezren betegedtek meg.” A bécsi kórházakba közben harmincan jelentkeztek felvételre a hír szerint. Ugyanebben a lapszámban a főváros tiszti orvosi hivatala közölte, hogy Budapesten csak nagyon szórványosan fordultak elő megbetegedések, és „azok is enyhe lefolyásúak”. Sőt, Budapesten a járvány csökkenőben volt a közlés alapján, miközben Pest vármegyében a fertőzés „tömegesen lépett föl”. Valójában az akkor még Pest környéki, manapság bőven Budapest belterületéhez tartozó istvántelki főműhelyéről szólt a Pest megyei híradás, amely szerint „ötven munkás kapta meg egyszerre az új betegséget”, amelyről állandóan hangsúlyozta a tiszti orvos, hogy enyhe lefolyású, ami az olvasóknak alighanem kezdhetett gyanús lenni – mert ha ennyire enyhe a betegség, akkor miért kell ezt ennyiszer elmondani?
Közben Németországban már a posta- és villamosforgalomban is zavarok léptek fel a fertőzés miatt: „Münchenben a városi villamos vasút személyzetét oly nagy mértékben inficiálták a betegség bacillusai, hogy csütörtökön különböző korlátozásokat kellett életbe léptetni a forgalomban” – írta július 5-én a Magyarország, amely holland forrásból beszámolt az angliai járvány terjedéséről is.
Július 6-án egy reklámszerű rövidhír jelent meg a Magyarországban: a szövege ez volt: „Spanyol betegség ellen, a szájüreg fertőtlenítésére, szopogassunk Anacot pasztillát.” Az „igazi” hírek között továbbra is azt olvashatjuk: „a fővárosban nem terjedt el nagyobb mérvben”, de a környéken „újabban is történtek megbetegedések”. Gerlóczy Zsigmond egyetemi tanár a betegséget „rendes influenzának” minősítette, „amilyen már sok esetben lépett fel járványszerűen a fővárosban és esetleg fülgyulladással, mellhártyalobbal vagy tüdőgyulladással jár”. A spanyol járványról terjesztett híreket Gerlóczy túlzottnak találta. Visszatérve a járvány első napjaira (pontosabban az erről szóló híradások első napjaira, mert a hírekből kiderült, hogy ekkor már hetek óta megjelent a fertőzés a fővárosban), július 6-án már vidéki magyar városokból is érkeztek hírek a fertőzés terjedéséről. A Magyarország szerint „szórványos” megbetegedések történtek Szegeden („három munkásember és két úrileány”). Az utóbbiakról kiderítették, hogy a „harctéren levő bátyjuknak a napokban hazaérkezett tisztiszolgája hozta magával a betegség bacillusait”.
A július 7-én megjelent Magyarország így írt: „Budapesten az utolsó huszonnégy órában, vagyis tegnap déltől ma délig, összesen hat megbetegedésről érkezett jelentés a tiszti főorvosi hivatalhoz. Az összes megbetegedések könnyű természetűek, semmi különösebb tünet nem mutatkozott, úgyhogy az egész betegség erős náthánál egyébnek nem tekinthető.”
Nagyváradról és Aradról tényleg elszórt esetekről érkezett jelentés, viszont Szegedről a tiszti főorvoshoz érkezett jelentés szerint „az egyik ipartelepen több száz munkás kapta meg a spanyolnáthát. Ugyancsak hír jött arról is,, hogy az árkász katonák közül harmincán betegedtek meg, azonkívül még 12 beteg fekszik a honvédkórházban, de a betegség ott is enyhe lefolyású”.
A Magyarország július 7-én igyekezett utánajárni annak, hogy mi okozza a spanyolnáthát, és ennek kapcsán egy madridi tanácskozásról számolt be. Madridban június közepén a spanyol orvosi akadémia tartott ülést és itt több akadémikus foglalkozott a városban dúló influenzával. Dr. Hernando, a tudományos társaság elnöke a hír szerint arról számolt, hogy az influenzaszerű megbetegedés fő jellemzői a „lázas jelenségek és lélegzési zavarok”. A láz enyhe lefolyású, de „a légzési zavarok bronchialis tünetekkel és tüdőműködési zavarokkal járnak”. A hírből sokkal aggasztóbb jelenségek is kiderültek: az is előfordult ugyanis, hogy „egyes betegek, akik már gyógyultaknak látszottak, két-három nap múltán hirtelen meghaltak”. Meningitishez hasonló jelenségek felléptek, miközben a spanyol professzor szerint a betegségnek nincs különleges orvosszere: „a kinin használata nem sok eredménnyel járt, ellenben hatályosan alkalmazták az antipyrint”. Egy másik orvos arról számolt be, hogy „hatvan influenzás betege közül csupán kilencen haltak meg, ezek közül hétnél kétoldali tüdővizenyő és a máj elzsírosodása volt megállapítható”.
A Magyarország így zárta a spanyol orvosok tanácskozásáról szóló hírt: „Az elnök összefoglalván a fejtegetéseket, megállapította, hogy a spanyol fővárosban fellépett tömeges megbetegedés egy igen változatos formájú nátha, amely járványos jellegű és többnyire enyhe lefolyású. A madridi orvosok nézeteinek mérlegelésénél tekintetbe kell venni, hogy ők vizsgálataiknál csupán a Madridban előfordult megbetegedésekre szorítkoztak. Márpedig Madridban a különleges klimatikus viszonyok folytán sűrű a légzési szervek megbetegedései és veszélyesek.”
A nyilvánvalóan megszépített 1918-as hírek nyomán ideje felidéznünk a Tolnai Világlapjában 1936-ban megjelent cikket. Eszerint „1918 óta közel húsz millió ember pusztult el spanyolnáthában s a járvány minden évben visszatér a maga súlyos áldozataiért”.
Felhasznált irodalom:
A spanyolországi járvány enyhülése = Pesti Hírlap, 1918. június 14.
A spanyol influenza Budapesten = Magyarország, 1918. július 4.
A spanyol-betegség Németországban. Tömeges megbetegedések = Magyarország, 1918. július 5.
A spanyol influenza = Magyarország, 1918. július 5.
A spanyol influenza = Magyarország, 1918. július 6.
Spanyol betegség ellen, a szájüreg fertőtlenítésére, szopogassunk Anacot pasztillát = Magyarország, 1918. július 6.
A spanyol influenza = Magyarország, 1918. július 7.
Fölfedezték a spanyolnátha bacillusát = Tolnai Világlapja, 1927. április 20.
Nincs többé spanyolbetegség = Tolnai Világlapja, 1936. január 22.
Tarján M. Tamás: 1918. március 11. – A spanyolnátha elindul világpusztító útjára = Rubicon.hu
Készítette: Szegő Iván Miklós
