Budapesti Hírlap

„A Csámpáskirályné alighanem olyan hosszú életet fog élni, mint a Csárdáskirályné”– Bemutatták a Csárdáskirálynő paródiáját

A legnépszerűbb, háború alatt keletkezett osztrák-magyar kulturális termék Kálmán Imre operettje, a Csárdáskirálynő volt, amely – bár a világ legismertebb operettje A denevér – máig a legnagyobb hazai közönségkedvenc. A bécsi ősbemutatója 1915 novemberében volt, egy évvel később, 1916 novemberében már Budapesten is bemutatták. 1917-ben már a hadifogolyszínházakban játszották Szibériában, ahol a női szerepeket műmellel és kibélelt csípőkkel „felszerelt” férfiak alakították. A Csárdáskirálynő amellett, hogy minden ízében „monarchikum”, igazi világháborús alkotás abban a tekintetben, hogy sok korabeli jelenségre reflektál – harci események, árdrágítás stb. –, amelyek épp abban az időszakban foglalkoztatták napi szinten a közvéleményt, amíg a darab Bécsről Budapestre ért. (És közben a főszereplő Sylva Varescuból a tiszadadai Vereczky Szilvia lett.) A műnek ez a jellege még jobban kidomborodott az 1917 júliusában bemutatott paródiában, a Csámpáskirálynéban, Feld Mátyás bohózatában, amelyet a Városligeti Színház tűzött műsorára. A Csámpáskirálynéban az egyik szereplő már konkrétan a Zsírdrágító Vencel elnevezést kapta, a főszereplő egyébiránt Vereczky Cecil lett. A történet szerint ő egy pár cipő helyett két jobblábas cipőt kapott az édesanyjától, hogy ne lépjen soha balra. A kritikusok tetszését elnyerte a darab, egyedül a túlságosan bugyuta címet kifogásolták.  Feldnek nem az első paródiája volt a Csámpáskirályné: korábban már színpadra állíttatta a Bús özvegyet (Víg özvegy), a Két ember tragédiáját (Az ember tragédiája) és az Ócska brigadérost (Ocskay brigadéros) is. Maga a Csámpáskirályné nem kizárólag a Csárdáskirálynőt figurázta ki, hanem más népszerű operettek jeleneteit is parodizálta. A bemutatóról 1917. július 7-i számában írt a Budapesti Hírlap, és méltatta a premiert: „Feld Mátyás biztos színpadi rutinnal és a nyári publikum lélektanának alapos ismeretével aknázta ki az idei évadot, a Csárdáskirálynőtől a Márványmenyasszonyig.”

Felhasznált irodalom:
Csámpáskirályné = Budapesti Hírlap, 1917. július 7.
Alpár Ágnes: A paródia és a bohózat nagymestere – A 125 éve született Feld Mátyás úgy tartozott a régi Budapest arcához, mint egykor a stefániai kocsikorzó = Népszabadság, 2001. október 27.

Készítette: Csunderlik Péter

 

Budapesti Hírlap, 1917. július 7.
Csámpáskirályné

Már a címből is sejthetjük, hogy ezúttal nyilván Feld Mátyás új nyári bohózatáról esik szó. Ez a bohózat éppen olyan mulatságos, mint előző társai. Feld Mátyás biztos színpadi rutinnal és a nyári publikum lélektanának alapos ismeretével aknázta ki az idei évadot, a Csárdáskirálynőtől a Márványmenyasszonyig. Bevallottan egy célja van, hogy mentől jobban megkacagtassa a közönséget. De ezt aztán el is éri, ami annál könnyebben sikerül neki, mert ugyancsak kitűnő színészgárda sürög-forog a színpadon. Ott van Della-Donna Eugénia, a népszerű primadonna, Mányoki Gizi, Hollay Kamilla, Inke Rezső, Ferenczy Károly, a pompás komikus és még sokan mások, kik ezernyi mókát eszeltek ki a publikum felvidítására. A közönség hálás is azért, hogy három órán keresztül szakadatlanul kacaghat. Egész este vége-hossza nem volt a sok újrázásának. A Csámpáskirályné alighanem olyan hosszú életet fog élni, mint a Csárdáskirályné.