A Nagy Háború alatt a Monarchia katonai vesztesége 1 millió 200 ezer fő volt, Magyarország a bevonultak 17%-át, 661 ezer főt „temetett el” a csatamezőkön. Az elesettek hozzátartozóinak számára sok esetben az adott megnyugvást, ha szeretteik holttestét hazaszállították és itthoni földben újra eltemették. Az exhumálás iránti igény már az első néhány háborús hónapot követően tömeges volt, 1915 februárjában belügyminiszteri rendelet szabályozta ennek és a hazaszállításnak a mikéntjét. A holtakat csak a hadsereg hadtápkörletéből lehetett exhumáltatni (azaz ellenséges területről nem), a kérvényt a hadtápparancsnoksághoz kellett benyújtani, amely az illetékes elsőfokú egészségügyi hatósággal egyetértőleg határozott az engedély megadásáról. Ezután értesítették a kérelmezőt és felszólították, hogy az exhumálás idejét távirati úton jelentse be – azaz az exhumálás és a hazaszállítás mindig a család költségén történt, ezért aztán „úri huncutságnak” számított. A szabályok szerint fertőző betegségben, azaz kolerában, himlőben, kiütéses tífuszban, pestisben, vörhenyben és diftériában elhunytak exhumálását legkorábban a halál beállta után egy évvel engedélyezték. Az exhumált testek szállítása legtöbbször vasúton történt, de mivel a vonalak egyébként is terheltek voltak, hiszen újabb és újabb katonákkal teli szerelvényt indítottak a frontra, ezért nyomatékosan felhívták a civil lakosság figyelmét, hogy az exhumálást és hazaszállítást halasszák a háború utánra – ekkor még kedvezménnyel is kecsegtettek: a vasúti igazgatóságok ez esetre 50%-os fuvarkedvezményt helyeztek kilátásba.
Az exhumálás azonban a háború egész ideje alatt folyt – nyárra azonban közegészségügyi okok miatt minden évben, egészen októberig felfüggesztették ezt a folyamatot, ahogy erről 1917 júliusában a Pesti Hírlap is beszámolt.
A többség azonban valóban a békekötés utáni-körüli hazaszállítást választotta, és a szemfülesek külön vállalkozást nyitottak erre a célra: „Elesett hősök exhumálását és hazaszállítását legolcsóbban eszközli Stark fővárosi irodája a Rákóczi úton” – hirdette a 8 Órai Újság.

Felhasznált irodalom:
3969/1915. B.M. eln. számú körrendelet. A harctéren elhalt katonai személyek holttestének exhumálása és elszállítása
53902/1915. B.M. számú körrendelet. A harctéren elhalt katonai személyek holttestének exhumálása és elszállítása körül követendő eljárás
Tilos a harctéri exhumálás = Pesti Hírlap, 1917. július 1.
8 Órai Újság, 1918. február 10.

Készítette: Kaba Eszter