Női tüntetés Péterváron, 1917. március 8. (wikipedia)

Nőnap 1918-ban – nem akkor és nem úgy, mint ma

A nemzetközi nőnapot nem mindig tartották március 8-án, ennek a modernkori ünnepnek a hagyományai rendkívül bonyolultak. Magyarországon például az első világháború utolsó három évében minden esztendőben más napra estek az ünnepségek, előfordult, hogy április elsején is rendeztek ilyen programot.

Manapság a nőnap egy kedves és tiszteletreméltó ünnep, de 1918-ban egyáltalán nem volt hóvirágos vagy virágcsokros rendezvény a „nemzetközi Nők Napja”. Elsősorban munkásmozgalmi kérdés volt a rendezvények megtartása, ennek megfelelően a szociáldemokrata Népszava alapján idézzük fel az akkor történteket.

„Elvtársnők! Elvtársak! A Nők Napját, a munkásnők politikai jogaiért, gazdasági és társadalmi fölszabadulásáért folytatott küzdelem nemzetközi ünnepét Budapesten március 24-én, vidéken március 17-én, 24-én és 25-én tartjuk meg. Készüljetek e napnak a mai rendkívüli időkhöz méltó megünneplésére. Mindenütt, ahol csak lehet, rendezzetek Nők Napját” – ezt a hirdetményt közölte a Népszava 1918. március 3-án, az „országos nőszervező bizottság” nevében.

A felhívásból kiderül, hogy a nőnapot az adott korban egyáltalán nem március 8-án tartották. Így 1916-ban például március 26-án ünnepeltek, pontosabban álltak ki harcosan a nők választójogáért, 1917-ben pedig március 25-én és április 1-jén is tartottak ilyen napot. 1918-ban elsősorban március 24-re fókuszáltak a magyarországi rendezvények szervezői, de voltak ünnepségek március 17-én is, főleg a kisebb településeken.

1918. március 20-án már többet is meg lehetett tudni a fővárosi rendezvényről, az ismétlődő Népszava-felhívásokból. A nők napját „Budapest és környéke munkásnői” március 24-én a Vas- és Fémmunkás Otthon Thököly úti kerthelyiségében tartják – közölte az újság. A március 20-ai hirdetmény szerint: „Az idei Nők Napjának hatalmasnak és impozánsnak kell lennie, a munkásnők ezreinek kell azon részt vennie, hogy minden eddigit fölülmúljon jelentőségben.” A rendezvényen Bokányi Dezső fog felszólalni, ez is kiderült március 20-ra.

Közben 1918. március 15-én a Népszava a nők választójogáról közölt újabb cikket. Eszerint „a feministák küldöttsége fölkereste Wekerle Sándor miniszterelnököt és Vázsonyi Vilmos igazságügyminisztert, akik biztosították a küldöttséget, hogy a nők választójogához ragaszkodnak és kompromisszumról csak annyiban lehet szó, hogy a hadiözvegyek cenzusa helyett, ami kevés szimpátiával találkozott, az összes önállóan kereső özvegyek cenzusát vennék föl.” A küldöttség találkozott azzal a Tisza István gróffal is, akinek Munkapártja – választások híján – többségben volt a parlamentben, jóllehet előző évben ő maga miniszterelnökként megbukott. Tisza hosszú évek óta minden érdemi reformot ellenzett a választójogot illetően, és nem tett másképp 1918 márciusában sem, amikor a küldöttséget ő is fogadta. „Tisza István gróf azt mondta, hogy bár elismeri, hogy sok érv szól a nők választójoga mellett, ő mégsem tud erre az álláspontra helyezkedni. Giesswein Sándor, Bizony Ákos és Károlyi Mihály gróf kijelentették, hogy rendíthetetlen hívei a nők választójogának” – foglalta össze a küldöttség tárgyalásainak eredményét a Népszava.

Károlyi Mihály részéről ez nem is volt meglepő, hiszen ő és pártja régóta az általános, titkos és egyenlő választójog híve volt, és a keresztényszocialista Giesswein Sándor is ismert volt a feministák támogatásáról. Bizony Ákos pedig tekintélyes függetlenségi párti képviselő volt, aki még Tisza Istvánt is legyőzte az 1905-ös választáson, Miskolc város északi kerületében.

Mindebből látszik, hogy az adott korban az általános választójog követelésével összefüggésben természetesen a nők választójoga is a belpolitika napirendjén szerepelt. Mindez a nemzetközi nőjogi mozgalmakkal is összekapcsolódott. A Népszava március 15-én közölte a „Fölhívás valamennyi ország szocialista nőihez!” című cikket. A lap svájci kiküldött tudósítója ekkor Luganóból jelentette, hogy megjelent a svájci pártlapokban a nemzetközi szocialista nőtitkárság fölhívása, a szervezet vezetőjének Clara (Klara) Zetkinnek az aláírásával, amely a nemzetközi „Nők Napja” megtartására vonatkozott. A kiáltvány így hangzott:

„Elvtársnők! A világháború következményei éles világításban mutatják be, mennyire szükséges, mennyire megokolt, hogy a női nem gazdasági, politikai és társadalmi egyenjogúsítására vonatkozó követelésünk végre teljesüljön. […] Az adott körülmények között magától értetődik és megokolásra sem szorul, amit emlékezetetekbe kell idéznem, hogy: a Nők Napját az idén is valamennyi ország szocialista nőinek meg kell ünnepelniük.”

Clara Zetkin (1857–1933), 1920 körül (wikipedia)

 
A nemzetközi titkár felhívása külön kitért Magyarországra is, méghozzá optimista felhanggal: „1918-ban jó jelek vannak követeléseink teljesedésére vonatkozóan! Annak az óriási fontosságú oroszországi átalakulásnak jegyében, amely meghozta a nők teljes egyenjogúságát az állam és a társadalom közigazgató, törvényhozó és kormányzó szerveiben, a nők politikai választójogának Angliában, a kanadai tartományokban és az Egyesült Államok államaiban való behozatala jegyében, a hollandi kamara passzív női választójogának megvalósulása jegyében, Magyarországon a korlátolt női politikai és Ausztriában a községi nőválasztójog kilátásának jegyében állunk.”

Zetkin arra is felhívta a figyelmet, hogy „a Nők Napját a fönnálló közlekedési nehézségek és egyéb gátló körülmények közepette” aligha lehetséges minden országban ugyanakkor és ugyanolyan formában megtartani. Ezért hozzátette: „eltekintve tehát attól, hogy egy bizonyos napot javaslatba hozzak, rá kell bíznunk az egyes országok elvtársnőire, hogy a rendezés idejét és formáját kiválasszák”.

Vagyis e nemzetközi felhívásból is kitűnik az a kevéssé ismert tény, hogy a nők napjának akkoriban még nem volt hivatalosan kitűzött dátuma. (A nemzetközi nőnapról szóló internetes cikkek tévesen írnak az első világháború idején kialakult központi dátumról.) A nőnap egyébként annak ellenére, hogy modern ünnep, rendkívül homályos eredetű. A francia Liliane Kandel és Françoise Picq szerint arról az 1857-es amerikai tüntetésről, amire a nőnap „megalapítói” hivatkoznak, a korabeli amerikai sajtó nemigen számolt be.

A nőnap dátuma – mint ahogy a bevezetőben láttuk – sem volt „fix”. Az biztos, hogy nem március 8-ára esett, mint a mitikus amerikai 1857-es tüntetés. Február végén és március közepén is tartották ezt a napot, de már említettük, hogy Magyarországon április elsején is voltak ilyen rendezvények 1917-ben. Pető Andrea, a CEU (Közép-Európai Egyetem) Társadalmi nemek tanszékének professzora szerint például Hollandiában már 1890. május 12-től a királynő születésnapja volt a munka, később pedig (1911-től) a nők napja.

Az viszont biztos, hogy Európában Clara Zetkin javasolta a nők napja megünneplését. 1907-ben még csak Németországban indítványozott egy női felvonulást, 1910-ben viszont már nemzetközi méretekben állt elő elképzeléseivel: a II. Internacionálé koppenhágai kongresszusán a nők választójogáért lépett fel, és alighanem egy 1908-as amerikai – egyébként itt valóban március 8-ra eső – női felvonulás is ihlethette meg. (Az amerikai nők a választójogért is tüntettek ekkor.) Így aztán 1911. március 19-én rendezték meg négy országban, Németországban, Svájcban, Ausztriában és Dániában az első nemzetközi nőnapot, amelyen egymillió ember vett részt.

Oroszországban 1913-ban már ünnepelték – február végén – a nők napját, 1917-ben pedig a kenyértért és a békéért február végén tüntető pétervári nők demonstrációi vezettek a februári forradalomhoz. Ezeket a tüntetéseket utóbb a nőnappal is össze lehetett kötni, és a pétervári nők megmozdulása így hozzájárult a cár bukásához. Nem véletlen tehát, hogy végül Lenin tette dekrétummal március 8-ra ezt az ünnepet. Erről 1921-ben döntött, talán „egy bolgár elvtársnő javaslatára”.

1918-ban azonban Zetkinék még inkább a nőnap egységes üzenetére, mintsem összehangolt ünneplésére koncentráltak: „Amit azonban föltétlenül be kell tartanunk, az az érzés, meggyőződés, akarat egységessége, a világ szocialista női, proletárnői nemzetközi szolidaritásának jellege. A kimondhatatlan nyomorúsággal, a háború határtalan barbarizmusával nézve farkasszemet, legyen a Nők Napja az emelkedettebb emberiesség szimbóluma, nemzeti, faji, nemi különbség nélkül, mindenek szemében azé a magasztosabb emberiességé, amely a szocializmus értelme és célja.”

Mindennek nyomán 1918-ban Magyarországon is eltérő időpontokban tartották meg a nők napját, de a legfőbb nap a budapesti ünnepségé volt. Így erre a napra, március 24-re a Népszava vezércikket jelentetett meg, melynek szerzője hangsúlyozta: „Vasárnap hetedszer ünneplik meg a magyarországi munkásnők a Nők Napját.” A lap kitért arra, hogy a „világháború nagyobb jelentőséget adott” e napnak: „A férfiakat mindenütt fegyverbe szólították és a nőket a gyárakba. A női munka jelentősége óriási mértékben emelkedett. A német iparban az összes dolgozóknak több mint a fele a nők soraiból kerül ki. Angolországban és Franciaországban szintén majdnem ilyen az arány és Magyarországon is ma már az ipari termelés több mint egy harmadrészét a nők munkájának köszönhetjük”. A Népszava szerint éppen ezért „a nők teljes joggal követelhetik, hogy a társadalmi élet minden területén érvényesüljenek”, hiszen „ma már alig van a termelésnek olyan ága, ahol a nő nem áll egy sorban a férfiakkal”. „A kizsákmányolásban egyenlők a férfiakkal, a jogokból azonban még mindig kevesebbet akarnak juttatni részükre, mert nagyon jól tudják, hogy a politikai jogtalanság gazdasági függést, silányabb keresetet jelent” – teszi hozzá a szerző.

A Népszava március 26-i számában erősen cenzúrázott tudósítás jelent meg a fővárosi ünnepségről, ahol Bokányi Dezső szólalt fel. Eszerint a március 24-re már jó előre beharangozott rendezvényt tényleg a Vas- és Fémmunkás Otthonban, a Thököly úton tartották meg. „Az Otthon tágas udvarát zsúfolásig megtöltötték, az érdeklődők, akiknek nagy része a messzi környékről jött be” – szólt a tudósítás. – „A gyűlés elnökéül Buchingerné Ladányi Szeréna elvtársat választották meg”. Ezután következett Bokányi Dezső beszéde, amelyről a cenzúra miatt csak általánosságokat tudhattunk meg az újságból. Bokányi eszerint arról beszélt, hogy „a nő mennyire kiveszi részét mindenütt egész életén keresztül a szenvedésekből és a társadalom mégsem akarja a férfival egyenrangúnak elismerni”. Hangsúlyozta azt is, hogy a nőknek politikai jogot kell adni, „mert vannak olyan, kérdések, amelyeknek elbírálásánál szükség van a nők szakértelmére”. Majd hosszas fehér folt, kicenzúrázott rész után annyit olvashatunk: „Bokányi elvtárs beszédét, amelyet közben is zajos tetszésnyilvánításokkal kísért, percekig tapsolta a gyűlés hallgatósága.”

Március 27-én a Népszava a vidéki gyűlésekről számolt be, amelyek némelyikét még a budapesti rendezvény előtt tartották meg. A kisebb városok és települések közül Kiskunhalason március 17-én rendezték meg a Nők Napját, ráadásul a város dísztermében. Szigetszentmiklóson március 24-én tartották meg a rendezvényt, akárcsak Dunakeszin. Debrecenben „a Margit fürdő óriási udvarát a különböző szakmai munkásnők töltötték meg. Ott volt a balmazújvárosi asszonyok küldöttsége is és bár a hatósági végzés előírta, hogy a gyűlésen kizárólag »csak nők« jelenhetnek meg, szép számban vettek részt a férfi elvtársak is.” Hogy az előadásokon érdemben mi hangzott el, a cenzúrázott tudósításokból sajnos nem nagyon lehet rekonstruálni. De voltak gyűlések Nagykanizsán, Sopronban, Temesvárott, Nagyváradon és Szegeden is. Az utóbbi helyről annyi kiderült, hogy a „Nők Napja jelentőségét Müllerné (Budapest) elvtárs ismertette, aki a hallgatóság élénk helyeslése mellett mutatott rá a háború borzalmas következményeire és a nők megváltozott életviszonyaira. Fejtegette a munkásnők politikai fölvilágosodásának fontosságát kimutatta a politikának a béke, a drágaság és a népjóléttel való szoros összefüggését. Végül a határozati javaslatot terjesztette elő, amelyet a jelenlévők egyhangúan nagy lelkesedéssel fogadtak el.”

 
Felhasznált irodalom:
Elvtársnők! Elvtársak! = Népszava, 1918. március 3.
Fölhívás valamennyi ország szocialista nőihez! = Népszava, 1918. március 15.
A Nők Napja = Népszava, 1918. március 24.
A Nők Napja. Tüntetés a békéért és a választójogért = Népszava, 1918. március 26.
A Nők Napja. A vidéki gyűlések = Népszava, 1918. március 27.
Bizony Ákos meghalt = Magyarország, 1922. július 28.

Szegő Iván Miklós: Mi köze Leninnek a nőnaphoz? = hazipatika.com, 2016. március 7.
Kandel (L.) & Picq (F.): Journée des femmes: le mythe des origines (1982) = Archives du féminisme
Lénine décrète le 8 mars journée internationale des femmes. 8 mars 1921= 8mars.info
Un million de femmes manifestent en Europe. 19 mars 1911 = 8mars.info

 
Készítette: Szegő Iván Miklós