Száz év távlatában nehéz eldönteni, hogy mennyire volt „spontán” az az olvasói levél, amely 1918. december 28-án jelent meg a Népszavában. Arról az olvasói levélről van szó, amit Dr. Újlaki Géza írt, s amelynek címe az volt: „Szabadítsuk föl a »törvénytelen« gyermekeket.”
„Az egész világot bejárta a hír, hogy a román trónörökös Odesszában feleségül vette Lambrino Lizit [valójában: Zizit], egy román tábornok leányát. Ma reggel pedig azt jelentik a lapok, hogy a katonai törvények megszegése miatt a román trónörököst felettes hatósága hetvenöt napi szobafogságra ítélte.” Így számolt be Károly trónörökös (a későbbi II. Károly román király)
Miközben a Bács megyei községben, Bajmokon egy orosz hadifogoly az egy anyát és leányát megölte, az apát pedig súlyosan megsebesítette, mert nem vehette feleségül választottját, a leányt, addig Budapesten egy másik orosz hadifogoly pompás körülmények között kötött házasságot Seress Imre költő lányával, Heddyvel.
Kisebb országos szenzációt jelentett 1917-ben egy délvidéki hölgy, Vuits Vera örökösödési pere. Vera a nagybátyja végrendeletében lett megjelölve örökösként, ugyanakkor a kiterjedt zentai földbirtokon gazdálkodó, szerb nemzetiségű rokon egy számára elfogadhatatlan feltételt szabott ki rá.
Ha egy üzlet beindul, és az állami beavatkozás sikeresnek bizonyul… – gondolhatták a Pesti Napló 1917. október 16-i számának olvasói, amikor a 7. oldalhoz értek, ahol Buday Dezső jogászprofesszornak, a kecskeméti jogakadémia igazgatóhelyettesének a Nemzetvédő Szövetség ülésén tartott előadásáról számoltak be.
A házasság szentségét a háború idején meglehetősen tágan értelmezték – a fronton harcolók nemi igényeit a tábori bordélyok prostituáltjai elégítették ki, de az otthon maradt asszonyokat sem kellett félteni: a házasságon kívül született gyermekek (és az abortuszok) száma jelentősen megnőtt ezekben az években.
Sajátos hír látott napvilágot Az Estben 1916 szeptemberében, miszerint befellegzett a gyorsított eljárásban kötött házasságoknak a nyugati fronton. A „bigámista Tommykon” élcelődő cikk alapján a pesti olvasó is elgondolkodhatott azon, hogy amit a lövészárkok poklaként tartottak számon,
